A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar és francia nyelvet, és művészettörténetet tanult, 1937–39 között a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait. majd 1946-ig Argentínában élt. Hazatérését követően a Képes Hét és a Jövendő című lapok szerkesztője lett. 1948-ban a Külügy-, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. A Rajk-per kapcsán 1949-ben letartóztatták és az ügy egyik mellékperének vádlottjaként tíz évi börtönbüntetésre ítélték, 1954-ben szabadult. A Szépirodalmi, majd az Új Magyar Könyvkiadó lektoraként dolgozott. Rajk 1956. okt. 6-i újratemetésen ő is beszélt. 1957-ben Angliába emigrált. 1961-ig a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság szerkesztője, 1959–1963 között részt vett a brüsszeli Nagy Imre Intézet munkájában, a Szemle és a Levélhíradó társszerkesztője lett. 1963-ban megjelent Minden kényszer nélkül - Egy műper kórtörténete c. visszaemlékezéseit Vincent Savarius néven publikálta. 1965-től a BBC munkatársa volt. 1994-ben Nagy Imre emlékplakettel tüntették ki. 2003 óta a városban utca viseli a nevét.