Ki ne lapozgatta volna gyönyörűséggel Az állatok nagy képeskönyvét vagy a Mi és az állatok című kedves kiadványt? Milyen sokan olvastuk, olvassák ma is Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn kalandjait? És mégis, akinek mindezeket köszönhetjük, annak nevét is alig ismerjük, azt pedig még kevesebben, alig–alig tudja valaki, hogy a szerző Szombathely szülötte. Koroknay István 1908-ban született, könyves családból származott. Eötvös-kollégistaként német-francia szakon tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, egy évig a bécsi Collegium Hungaricumban, majd Grenoble-ban és Prágában. Sokat foglakozott angol-amerikai irodalommal, szlavisztikával és természetrajzzal. Rövid tanári pálya után 1938-ban lexikonszerkesztő lett a híres Révai Testvérek könyvkiadónál, részt vett a Révai Lexikon utolsó és pótkötetének szerkesztésében. 1936-tól a Pesti Hírlapnál dolgozott, szerkesztette a Pesti Hírlap Kislexikonát és nagy kiadványokat: Az élet útmutatója (1937), A föld és a lakói (1938), Az ezeréves Magyarország (1939), A szépművészetek könyve (1940). A negyvenes években a Képes Vasárnap szerkesztője volt. Bálint György, Schöpflin Gyula, StolIár Béla, Radnóti Miklós, Márai Sándor baráti köréhez tartozott. 1945-ben a Természettudományi Múzeum Sajtó- és Fotóosztályát vezette Homoki Nagy Istvánnal együtt. Kiadta Tasnádi Kubacska Andrással a Műveltség c. negyedéves folyóiratot (1946). A negyvenes évek végétől a Természettudományi Múzeum kiállítási csoportjának vezetője lett. 1956 februárjától az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében 25 lexikon képszerkesztését végezte, dolgozott mint szerkesztő és szerző is nyugdíjazásáig (1977). 1984 februárjában helyezték örök nyugalomba. És a végére egy kis érdekesség. A Tom Sawyer kalandjai 1937-es első magyar kiadásában fordítóként még Karinthy Frigyes szerepelt, ám időközben kiderült, ő csupán átnézte Koroknay István fordítását. Emlékét értékes munkássága őrzi az utókor számára.