Az egyetemet Budapesten végezte. 1914-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába. A régiségtárban a római gyűjteménynek volt igazgató őre 1938-ig. 1938-ban a pécsi egyetemen tanított. 1940-től Debrecenben az egyetemes ókori történet és régészet tanára. Régészeti kutatásai elsősorban a pannóniai limes kérdéseivel foglalkoztak. Szombathelyen végzett feltárásainak eredményeképpen nyílt meg a romkert 1943-ban. Feltárta a nevezetes mozaikot, a római utak részleteit és a középkori várat. 1954-ben emléktáblát avattak tiszteletére, és a romkertet róla nevezték el. Ásatást folytatott a szombathelyi domonkos templom mellett, hogy felkutassa Szent Márton szülőházát.
Összefoglalta a szentmártoni ókeresztény temető emlékeit. Rendezte a kőtár anyagát a Savaria Múzeumban. Munkái számtalan hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg. Kimagasló utolsó műve a Vasvár környéki "római sáncok" és a vasvári Szent Mihály-templom romjainak feltárása volt.