Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen kezdte, majd a Pápai kollégiumban folytatta. Jogi tanulmányait Pozsonyban és Pápán végezte, 1875-ben lett ügyvéd. 1879-től részt vett a város irányításában: választott városi képviselő, majd 1880-tól választott tanácstag volt. 1891-től 1930-ig tagja volt a képviselőtestületnek. Alelnöke volt a szombathelyi önkéntes tűzoltó egyletnek, nevéhez fűződik a város első, 1887-es iparkiállítása. 1895. november 14-én választották meg Szombathely polgármesterévé. Városszervezőként rendezte az úthálózatot, köztereket jelölt ki, megépítette a város általános vízvezeték- és csatornarendszerét, szilárd burkolattal fedezte az utcákat, elkészítette Szombathely első 1:1000 léptékű térképét és városrendezési tervét. Nevéhez fűződik a szegényház és a szegénykonyha felállítása, a munkás-lakásépítés megindítása, szerepe volt abban, hogy kaszárnya épült a városban, megreformálta a városháza hivatali szervezetét, hivatalos tűzoltótestületet hozott létre. újjászervezte a város rendelkezése alá tartozó rendőrséget. Feladatának tekintette a korszerű ipar Szombathelyre telepítését. Javaslatára jött létre 1899-ben a Kultúregylet. 1902 elejéig töltötte be a polgármesteri tisztséget, 1902. májusától 1906 elejéig országgyűlési képviselő volt. Később ügyvédként tevékenykedett. 1891. júniustól 1892. decemberig szerkesztette a Vasmegyei Lapokat. Megalapította és szerkesztette a Szombathelyi Lapok című politikai közlönyt (1892. december - 1894. július). Első verseskötete 1887-ben jelent meg (Régi dalaimból. Szombathely), de elbeszéléseket, színműveket is írt. 1901-ben Szombathely díszpolgárába választották, 1925-ben kormányfőtanácsosi kinevezést kapott.