Szombathelyről kelet felé kivezető út mellett fekszik az ország, de valószínűleg az egész Kelet-Közép-Európa legrégebbóta és a leghosszabb ideig használt köztemetője. A mai Szent Márton-templom szomszédságában elterülő sírkert a leletektanúsága szerint már az Kr. u. 1. századtól kezdve az itt élt rómaiak nyughelye volt. A temető területén a 4. században egybefüggő keresztény temetkezőhely alakult ki, melynek középpontjában a városban vértanúságot szenvedett sisciai (Sisak, Szerbia) püspök, Szent Quirinus sírboltja állhatott. E helyről származik az ókeresztény síremlékek leggazdagabb magyarföldi leletegyüttese, melyet részben a Savaria Múzeum, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A temető hosszú századokon át való használatában szerepet játszott, hogy az itt állt római épületet később Szent Márton püspök szülőhelyével azonosították. A sírkert szomszédságában nemrég megnyílt Szent Márton Látogatóközpont ugyancsak számos római vonatkozású emléket mutat be a korszak iránt érdeklődőknek. Itt látható a savariai vándorfestők gyönyörű vésésű márvány sírtáblája, a gyermekként elhunyt tejtestvérek vagy a matuzsálemi kort megélt 5. századi temetőőr sírfelirata. A gazdag ókeresztény kőanyag mellett más leletek is utalnak a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt Savariában élt Krisztus-hívők jelenlétére. Kitűnik közülük egy aprócska, Krisztus monogrammal díszített vékony lemezke, amely minden bizonnyal papi öltözéken viselt kitűző lehetett. Szintén liturgikus célt szolgált egy másik értékes lelet is. Az áttört bronz lámpafüggesztő egy 4. századi templom vagy kápolna felszereléséhez tartozott.