Nemzedékek nőttek, nőnek fel gyermekversein. A Bóbita, a Galagonya, a Fut, robog a kicsi kocsi és megannyi társuk mondókaként, dalként kísér bennünket. A Rongy-szőnyeg szerzője a legtöbb húron játszó magyar költő. Nem csupán műfaji, ritmikai sokszínűsége okán, bár az altatótól a ráolvasásig, az epigrammáktól a teremtésmítoszokig, Himfy-strófáktól a Valse triste-ig hosszan sorolhatnánk kimeríthetetlen életművének darabjait.

Nemzedékek nőttek, nőnek fel gyermekversein. A Bóbita, a Galagonya, a Fut, robog a kicsi kocsi és megannyi társuk mondókaként, dalként kísér bennünket. A Rongy-szőnyeg szerzője a legtöbb húron játszó magyar költő. Nem csupán műfaji, ritmikai sokszínűsége okán, bár az altatótól a ráolvasásig, az epigrammáktól a teremtésmítoszokig, Himfy-strófáktól a Valse triste-ig hosszan sorolhatnánk kimeríthetetlen életművének darabjait. A formák tökéletes birtoklása meg is téveszthetné az olvasót: a játékos költő, a próteuszi alkotó, a magyar Orpheus azonos a zarándokútját járó porlepte énekessel.

1913. június 22-én született Szombathelyen. A csöngei gyermekéveket követően előbb magántanulóként, később rendes diákként a vasi megyeszékhelyen botladozott. Itt nem ment neki a színusz-tétel, és erről a városról írta a Szombathelyi emlékpohárban: "Életem a régi reállal lekvittelt ehelyütt öt évet." Az iskolai kudarcokat a baráti, tanári kapcsolatok és az első költői bemutatkozások ellensúlyozták. A kamasz Rimbaud-szerű koraérett fiú kosztos diákként kivételes támaszt kapott Pável Ágoston tanár úrtól és a méltatlanul elfeledett Székely Lászlótól. (Egykori lakóhelyét, a Petőfi Sándor utca 33. számú házat 2003 szeptembere óta emléktábla jelöli.)

Első kötetéről (Hideg van) Illyés közölt méltatást a Nyugatban, egy év múlva A kő és az ember címlapján már ott volt a tekintélyes folyóirat emblémája. A szellemi kalandokat a Baumgarten-díjak jóvoltából valóságos utazások követhették. Eközben az élet ügyes-bajos dolgaiban járatlan Weöres Sándor nemzedékének szervezőjeként, "programadójaként" szerzett elismerést. Verseit a Nyugat, a Válasz, a Magyar Csillag és a Sorsunk közölte. Kötetei (A teremtés dicsérete, Theomachia, Meduza, A teljesség felé, Elysium, A fogak tornáca) a költészet és az emberi lélek új világait tárták fel. A fordulat éve után számára az elhallgattatás időszaka következett. Ő is laboratóriumot teremtett a gályapadból: gyermekversek, fordítások, fióknak írt művek bizonyították, hogy a költészetet nem lehet abbahagyni.

A kényszerű némaságot előbb A hallgatás tornya, aztán a szellemi szesztilalom idején Párizsban és Budapesten kiadott Tűzkút törte meg. Szerepjátszó hajlamának, stílusbravúrjainak meghökkentő gyűjteménye, a Psyché 1972-ben látott napvilágot; Három veréb hat szemmel című antológiája a régi magyar irodalom értékeire, furcsaságaira irányította az olvasók figyelmét. Világokat teremtő képzelete a színpaddal is kísérletezett (A holdbeli csónakos, Octopus, Kétfejű fenevad). Shakespeare-i tehetséget bizonyító darabjai újabb méltó előadásokra várnak. Életműve a magyar nyelv gazdagságában, árnyaltságában, hajlékonyságában gyökerezik. Valamennyien örökösei vagyunk. Adósai is.