Pozsonyban hittudományt tanult 1785-től 1790-ig. Pozsonyi éveinek legjelentősebb alkotása "Magyar nyelvkönyv"-e. 1790-ben szentelték pappá. 1793-tól a szombathelyi líceumban tanított. 1803-ban elkészítette a szombathelyi múzeum római régiségeinek teljes leltárát.

Pozsonyban hittudományt tanult 1785-től 1790-ig. Pozsonyi éveinek legjelentősebb alkotása "Magyar nyelvkönyv"-e. 1790-ben szentelték pappá. 1793-tól a szombathelyi líceumban tanított. 1803-ban elkészítette a szombathelyi múzeum római régiségeinek teljes leltárát. 1804-től 3 évig Bécsben nevelő volt, ekkor gyűjtötte össze könyvtárának legértékesebb nyelvészeti anyagát. 1806-ban tért vissza Szombathelyre és ismét a líceumban tanított. Nagy szorgalommal gyűjtött közmondásokat, népi szólásokat. Két nagy kéziratos gyűjteményt szerkesztett: "Hébe-kori philológiai gondolatok", "Emlékezet segítsége". Közmondásainak gyűjteménye 1808-ban készült el. 1812-ben Alsóságon plébános, majd 1822-ben kemenesaljai esperes lett. 1829-ben fejezi be szótárát, címe: "Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal". 1831-ben adták ki Budán az első részt. A Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Élete utolsó éveiben részt vett a Társaság műszógyűjtésében és a tervezett Matematikai Műszótár forrásainak összeállításában. Szótára második kötetének nyomtatása idején halt meg.