ÉLETÚTJA - (1889-1950)

GYŐR

1889. január 28-án született Győrött, iparos családból. Atyja csizmadiamester volt. Anyja korán jutott özvegységre, így a három árvát nagy nélkülözések közt nevelte föl. 8 évesen állt édesapja ravatala mellett. Sorsa irányításában nagy szerepe volt ennek a korai árvaságnak. Iskoláit Győrött végezte. A Győr-újvárosi római katolikus elemi iskola elvégzése után a Pannonhalmi Szent-Benedek- rendi Győri Főgimnázium négy osztályának elvégzését követően tanítói és kántori oklevelét a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben szerezte meg 1908-ban, általános kitűnő eredménnyel. Mégsem tudott azonnal elhelyezkedni, ezért segédszerkesztői munkát vállalt.

Hosszas pályáztatás keserűségei után tanítói működését 1908 szeptemberében a Sopron megyei Nagylózs községben kezdte meg - miután a Soproni Királyi Tanfelügyelőségen tett esküt - ahol egy évig tanított. A Szent István- Társulat az 1908. október 14-én tartott választmányi ülésén tagjai sorába emelte a fiatal, 19 éves nagylózsi tanítót.

Győrbe kerülése előtt 1907-től a Győri Hírlapnál mellékállásban volt, mint segédszerkesztő.

1909 őszén a győri özv. Skultéty Lászlóné magán elemi fiúiskola hívta tanítójának, ahol aztán négy évig tanított. A magániskolai tanítói munkája valamint a Győri Hírlap segédszerkesztői feladatai mellett tanít az Ipariskolában, hogy ezzel is segítse édesanyját, aki egyedül nevelte három gyermekét.

Kiváló nevelői munkája elismeréséül 1911-ben iskolája Alsó- és Felső ausztriai, majd egy hétre Münchenbe tanulmányi útra küldte. 1906-1907 között tűzoltó-tanfolyamon vett részt, 1909-ben elvégezte a gyorsíró tanfolyamot is, ahol tanára, Dr. Erdély Ernő tűzoltóparancsnok volt, akivel ezt követően szoros barátságot kötöttek. Párhuzamosan tanított a Győri Kereskedő Inasiskolában is.

Szépirodalmi munkásságát már tanítójelölt korában megkezdte. 1905-től kezd verselgetni az akkor még csak 16 éves ifjú. A Győri Királyi Katholikus Tanítóképző önképzőkörében számos pályadíjat nyert verseivel. Első verse 1907-ben jelenik meg a Győri Napló karácsonyi számában „Úton” címmel. A következő év őszén már elismerő szavak kíséretében tette közzé verseit - az ismeretlen faluból előbukkanó tehetség. 1908-ban a „Néptanítók Lapja” akkori szerkesztője, Benedek Elek fedezi fel az ifjú tehetséget, a fiatal nagylózsi tanítóköltőt, akinek „Kalapács” című verse, melyet 1908 őszén lapjában is megjelentet, a szerkesztő állítása szerint bármely antológiának ékessége volna. 1909 húsvét táján jelent meg az országos jelentőségű „Élet” című folyóiratban „Madonna” című verse Andor József irodalomtörténész támogatásával, aki hat évvel később novellaírásra ösztökéli a tehetséges fiatalembert.

Első, már érettebb versei 1911-ben Győrött jelennek meg a „Rettenthetetlen ólomkatona” című verseskötetben. A könyvről meleg hangú bírálat jelent meg a Katholikus Szemle 1912. évi 8. számában.

1909-1913 között belső munkatársa, majd utóbb helyettes szerkesztője a Győrött megjelenő Összetartás Politikai és társadalmi hetilapnak. 1911-ben alapítója és szerkesztője a győri Színházi Újságnak Tinta álnéven, valamint az Iskolások Könyvtára című füzetsorozatnak. Ugyancsak 1911-ben jelenik meg az Iskolások Könyvtára sorozatban a „Harmatos virágok” című gyermekversgyűjteménye és a „Karácsonyest a mennyországban” című mesejátéka, melyek az Összetartás Irodalmi Vállalkozás gondozásában kerültek az olvasók elé. 1912-ben kerül bemutatásra a győri katolikus tanítóság kulturális estjén „Április” című falusi életképeket megelevenítő színpadi műve. Az Összetartás politikai hetilap megszűnését követően, mely a Dunántúli Hírlapba olvadt be, annak belső munkatársa lett 1913-1915-ig. Mindemellett dolgozott a Győri Hírlapnak is 1913-1917-ig.

 

SZOMBATHELY

 

Katolikus írói és oktató-nevelő munkája elismeréseként 1913-ban Szombathelyre hívta gróf zabolai Mikes János megyéspüspök. Így ez év szeptemberében már a szombathelyi római katolikus Püspöki Elemi Iskola tanítója lesz. 1913-ban Szegeden kitüntetéssel végezte el az Iparos tanonciskola által szervezett tanítói továbbképző tanfolyamot. 1913-tól 1918-ig belső munkatársa a Szombathelyi Újságnak, valamint a Szombathelyi Kis Újságnak megszűnésükig. 1914-ben Budapesten jelent meg Grill Károly kiadásában a „Szegény napok futása” című lírai könyve, mely naplójegyzeteit és újabb költeményeit tartalmazza. A Martineum Rt. 1916-1917-es években a Felügyelő-bizottság tagjai közé választja. 1917-ben Prohászka Ottokár ösztönzésére és támogatásával Horváth János (Váth János), Kocsis László és Ősz Iván (Mészáros Hugó) barátaival megalapították a Nemzedékek katolikus írók könyvsorozatát, amely 1917-1936 között működött.

Az első világháború kitörése után, annak ellenére, hogy mentességet élvezett, önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1917márciusától 1918 decemberéig szolgált a Veszprémi Magyar Királyi 31. honvéd gyalogezred kötelékében, mely szolgálati időből nyolc hónapot töltött arcvonalban, a piavei harcokat érintő hadszíntereken, zászlósi rangban. 1919 januárjában érkezett haza és alhadnagyként szerelt le. Szolgálatait kitüntetésekkel jutalmazták: Bronz Vitézségi Érem; II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem; Károly Csapatkereszt; Háborús Emlékérem.

1919-ben a Szombathelyi Békebíróság elnöke lett.

1919. szeptember 29-én tartotta Szombathely város a Kultúregyesület tisztújító közgyűlését. Ezen a közgyűlésen a Szombathelyi Kultúregyesület szépirodalmi szakosztályának titkárává választották, melyet 1925 végéig töltött be. 1921-ben a szépirodalmi szakosztály pályázatán megosztott első díjat kapott Ősz Iván írótársával. 1919-1925 között 8 szépirodalmi előadással szerepelt a kultúregyesületnél. 1926. február 21-én megtartott közgyűlésen már az irodalmi szakosztály alelnöke, majd a március 1-jén megtartott rendkívüli közgyűlésen a szakosztály elnöki tisztségével bízták meg, melyet 1927. szeptember 28-ig, lemondásáig töltött be.

1920-ban a vasi írók antológiája „Tavaszi könyv” címmel jelenik meg, melynek szerkesztésében aktívan vett részt. Ebben tűnt fel újra a háborúban írt verseivel, melyek a piavei front harcainak legszebb magyar vonatkozású versei. Andor Józsefnek az Élet című folyóirat akkori szerkesztőjének bátorítására és kérésére adja ki első elbeszéléseit „Az ember egyedül marad” címmel. Majd 1922-ben kerül kiadásra a Szent István Társulat gondozásában „Rózsavár” című regénye, amely az „Új Idők” regénypályázatán dicséretet kapott. 1922-től kezdődően rendszeresen szerepel „Irodalmi felolvasásokon” Szombathelyen, Sárváron, Körmenden, Sopronban, Győrben, Szegeden, Mosonmagyaróváron, Vasváron és Budapesten.

Tanítótársai 1920-ban az újjáéledő Szombathelyi Egyházmegyei Katolikus Tanítóegyesület alelnökévé, majd 1924-ben elnökévé választották. Mint egyházmegyei tanítóegyesületi elnök megszervezte az egyházmegye Vas- és Zalavármegye esperesi kerületeinek tanítói köreit. Magas színvonalúvá teszi a tanítói gyűléseket. Sokat fáradozott a papság és a tanítóság közötti kölcsönös megértő szeretetéért és a közös munka során egymás komoly megbecsülésének elmélyítéséért.

1919-ben szerkesztette a Dunántúli MOVE újság szépirodalmi rovatát. 1920-ban felelős szerkesztője volt a szombathelyi Mi Újság című társadalmi hetilapnak. 1923. január 18-án a Magyar Történelmi Társulat rendes tagjává választotta dr. Kapossy János ajánlása alapján.

1925-ben alapító tagja és főszerkesztője volt a Szombathelyen kéthetenként megjelenő Vasmegyei Tanítók Lapjának, amely köré csakhamar csatlakoztak a szomszéd vármegyék tanítóegyesületei is és év végére már, mint Dunántúli Tanítók Lapja jelent meg. A hivatalos fórumok megállapítása szerint az ország legjobban szerkesztett vidéki tanügyi orgánuma volt ez a lap. Finta felelős szerkesztője volt a lapnak, annak 1940. decemberi megszűnéséig.

A Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete 1925.10.27-i ülésén rendes tagjainak sorába vette fel. 1926-ban külön irodalmi sikere volt, hogy a „Muskotály” című versével első díjat nyert az Otthon Írók és Hírlapírók Köre hazafias, lírai verspályázatán.

Egyik szenvedélye volt a vasi népszokások gyűjtése. Járta a falvakat és lejegyezte vagy lejegyeztette az emberekkel a különböző ünnepek, alkalmak szokásait, hagyományait.

1926.12.23-i városi képviselőválasztáson 163 szavazattal első ízben Szombathely Város képviselőtestületének tagjai közé választják, a képviselőtestület rendes tagjaként. Majd az 1927. január 11-i közgyűlésen, ahol a szakbizottság tagjait alakították meg, Finta a Színügyi bizottság tagja lett. A szombathelyi Eszperantó Egyesület nyelvtanára volt 1924-1927-es években.

1927-ben tagja lett a Szent István Társulat elemi iskolai új tanítótervének megvalósításáért fáradozó tanügy- és tankönyvszerkesztő bizottságának. Tevékenyen vett részt a katolikus elemi iskolák új olvasókönyveinek szerkesztésében. Megírta a Beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának vezérkönyvét a katolikus iskolák I. - II. osztályai számára, amely két kiadást élt meg. A Szombathelyi Szépítő Egyesület 1927.07.10-én tartotta közgyűlését a megyeházán, ahol Finta Sándort titkárrá választották. E tisztségét 1936 végéig be is töltötte.

Pedagógiai munkássága elismeréséül megyéspüspöke még ebben az évben igazgatói címmel tüntette ki, majd 1928-ban kerületi iskolalátogatói megbízást kapott. 1928-ban a Katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Péter Tudományos Egyesülete az Irodalmi Bizottság tagjának is megválasztotta. Még ugyanebben az évben főszerkesztője lett a katholikus tanítók országos lapjának a Nemzetnevelésnek. Az Országos Egyetemes Tanítógyűlésen a választmányi tanítótársai javaslatára, a tanítás és a kulturális életben végzett odaadó munkájáért Hóman Bálint emlékéremmel tüntették ki. Megszervezte az országban az első vidéki tanítói lelkigyakorlatokat, amelynek eredményeként 1928 nyarán a Szombathelyi Egyházmegye négy vidéki gócpontjában voltak már tanítói lelkigyakorlatok: Szombathelyen, Celldömölkön, Vasváron és Zalaegerszegen. Ezeket a lelkigyakorlatokat a tanítóság a maga buzgóságából, a saját költségén szervezte meg. Részt vett a Magyarországi Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének megalakításában, s oroszlánrészt vállalt a szövetség tisztikarának munkájában. 1928 októberében az ország katolikus tanítósága őt választotta meg a szövetség elnökévé a lemondó Öveges Kálmán helyébe.

XI. Pius pápa ezüst plakettal jutalmazta a „Szívünk miséje” verseskötetét, amelyet gróf Mikes János megyéspüspök adott át személyesen a pápai áldás tolmácsolásával együtt a Püspökvárban, 1929. december 7-én.

1929-ben ismételten megválasztották a város képviselőtestületének tagjai közé. Ekkor a kulturális- és a szegényügyi bizottságoknak lett a tagja, majd 1932-ben, immár a harmadik ciklusban is képviselő maradt, ekkor a Városi iskolaszéknek lett tagja. Ezt a képviselői tisztségét egészen 1941 végéig be is töltötte. Így a városi képviselőtestület különféle bizottságainak tagja volt öt cikluson át 1926-1941-ig. A tizenöt évi képviselőség alatt legtovább a Városi iskolaszék bizottságában teljesítette választói által rábízott feladatait.

A Szent István- Akadémia III. Nyelvtudományi és szépirodalmi osztálya 1929-ben rendes tagjává választotta, majd 1937-ben a társulat közgyűlése igazgatósági tagnak is megválasztotta.

1931-ben választmányi tagja lett az Országos Frontharcos Szövetség szombathelyi főosztályának. Az 1932. február 14-én alakult meg az Országos Keresztény Gazdasági és Szociális Párt szombathelyi szervezete, melynek elnökéül Herbst Géza udvari tanácsost, ny. alispánt alelnökéül Finta Sándor igazgató-tanítót választották. A Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége 1935. december 28-án Berkényi Károly országos elnök vezetésével a Szentkirályi utcai Tanítók Háza dísztermében tartotta Budapesten a rendkívüli szövetségi ülését, melyen Finta Sándort a K.T.O.SZ elnökét, Berkényi javaslatára tiszteletbeli elnökké választották, valamint az Irodalmi és Művészeti Bizottság tagjai sorába emelték.

Mint katolikus tanítószövetségi elnök sokat tett a katolikus tanítóság balatonlellei, hévízi és nyíregyházi üdülőházainak fejlesztéséért, s az ő elnöklete alatt épült meg a tanítóság hajdúszoboszlói üdülőháza is. Mindemellett sokat fáradozott a tanítóság budapesti otthonának és internátusának megvalósításáért. Hóman Bálinttól, a Magyar Királyi Vallás- és közoktatásügyi minisztertől, 1936-ban körzeti iskolafelügyelői megbízatást kapott.

Iskolánkívüli népművelő munkásságát jellemzi, hogy Szombathelyen különféle egyesületekben, és a vármegye jelentősebb községeiben számos irodalmi előadást tartott, és katolikus szépíróinkat éveken át tervszerűen ismertette a hallgatósággal. Társadalmi munkálkodása, tenni akarása a katolikus tanítóság ügyéért, aktív szereplése a népművelési előadásokon, Finta Sándor számára a katolikus közéletben is fontos szerepet juttatott. Mint a 48. számú Rákóczi cserkészcsapat tisztje az 1933. évi gödöllői jamboree-napokon, mint a harmadik altábor sajtóreferense képviselte a szombathelyi cserkészeket.

Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek 1932-ben a Katolikus Tanügyi Tanács tagjává nevezte ki, mely tanügyi tanácsnak ő volt az első tanító tagja. Majd 1933-ban az Actio Catholica Szombathelyi Egyházmegyei szakosztályának tanácsosává nevezte ki, és mint a szakosztály elnökének helyettese Vas- és Zala vármegye számos falujában katolikus erkölcstant hirdető beszédeket tartott. Részt vett a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) és a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége) vasmegyei szervezeteinek létrehozásában. Társadalmi munkásságát jutalmazta a vasi nép, amikor az országos képviselő-választáson, a MÉP listáján pótképviselővé választották. Így lett Vasvármegye egyik tanítója elsőként az Országgyűlés pótképviselője.

Elöljárója volt Szombathelyen Szent Ferenc Harmadik Rendjének, s alelnöke volt a Rend országos vezetőségének. 1937-ben a Szent István Társulat március 18-i közgyűlésén Finta Sándor tagságát megújítva, tagjai sorában őt megerősítette.

Az országos Magyar Sajtókamara Újságírói Főosztályának választmánya 1939. évi választmányi ülésén a Főosztály II. szakosztályának tagjává választották.

1939-ben XII. Pius pápa a Katolikus Tanítók Országos Szövetségének elnökét, a kiváló tanítói munkát, a jeles írót, az Actio Catholica egyik vezetőjét valamint az egyház harcos munkását pápai kitüntetéssel jutalmazta. Ugyanebben az évben 1939.09.22-09.30 között megtartott Országos Magyar Sajtókamara Újságírói Főosztályának gyűlésén Finta Sándort felvették a Sajtókamara II. osztályának tagjai közé.

1941-ben hadnagyi rangban a Füzesabonyban lévő parancsnokság vezetésével bízták meg. 1941. augusztus 30-án szabadsága alatt vehette át Budapesten az Erdélyi- és a Bolgár hadiérem elismerő kitüntetéseket a Bolgár követségen.

1942-ben József főherceg az MTA Wodiáner díjával tűntette ki a több évtizedes kimagasló nevelői és az iskolai tankönyvszerkesztői munkájáért. Ezt a díjat ebben az évben csak ketten vehették át József főhercegtől, aki az átadás előtt elmondta, hogy e díjat azok kaphatják meg, akik nemzetnevelő munkájukkal a tanítóság körében különösen kitűntek.

1948-ban a háború nyomai, lelki sérülései és az addig végzett rengeteg, fáradhatatlan munka - tanítás, társadalmi kötelezettségek - aláásták egészségét. Súlyos szívkoszorúér-meszesedést mutattak ki az orvosok, és kímélő életmódot, pihenést javasoltak számára. Ez érzékeny lelkét is megviselte, hiszen folytatni szerette volna munkáit, tanítani szeretett volna. Az a tény, hogy abba kellett hagynia a tanítást, és társadalmi megbízatásait is el kellett hagynia, olyan lelki sokkot idézett elő nála, melyet feldolgozni nem tudott, és ez az amúgy is gyenge lábakon álló egészségét mindjobban kikezdte.

A sikerek és az elismerések sohasem tették elbizakodottá. Mindig az az egyszerű, szegény, árva csizmadiagyerek maradt, aki a vasalt fehérneművel teli ruháskosarat segítette vinni az édesanyjának, gazdag nagyúri házakhoz.

1950. augusztus 28-án hunyt el, teljesen elhagyatottan. Régi barátai, harcostársai közül egy sem akadt abban az időben, aki kimert volna állni mellette. Még egy nekrológot sem mondtak el sírja felett. Temetésén a szűk családi hozzátartozókon kívül, sírjára csak a Szombathely környéki cigányfalvak lakói helyezték el a szeretet virágcsokrait, akiknek beiskolázásáért, jobb életsorsukért sokat tett. Külön is meg kell említeni a vasmegyei ondódi cigányasszony pár szál virágát, melyet könnyek között helyezett el pártfogójuk koporsóján. A részvétnyilvánítást - barátjuk elhunyta alkalmából - egy-egy kedves hangú levélben, csupán két ember tartotta fontosnak, ezért nevüket itt megemlítjük: Kocsán Károly (1884-1965) a K.T.O.SZ. főtitkára és Pintér Lajos (1881-1953) szombathelyi ügyvéd.

Munkáját elismerő szavakkal értékelte Pintér Jenő az új „Magyar irodalomtörténet” című könyvében. Neve fennmaradt a Ványi féle „Irodalmi Lexikonban” és a Révai féle „Nagy Lexikonban” is. Érdekesség azonban, hogy a Kenyeres Ágnes szerkesztette Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 című nagy volumenű anyagba nem került be, holott társadalmi és szakmai elismerései alapján ott lett volna a helye.

Hazafias és katolikus hite miatt - mely gondolkodásmódját, nevelői munkásságát, egész életét meghatározta - a diktatúra lesöpörte a palettáról, műveit indexre tették, olyan mélységekbe száműzték, hogy a mai napig sem került az irodalomtörténészek látókörébe a Nyugat-Dunántúl egyik irodalmi vezéralakjának közéleti és irodalmi tevékenysége. Pedig tehetsége, írói munkássága, a vasi irodalomért hozott áldozata többet érdemelt volna.

Halász Gyula felemelő szavakkal írta: „Finta Sándor a kapitalista embertípus megreformálásán dolgozik évtizedek óta. Ő az a világi apostol a kevesek közt, ki belső elhivatottságtól sarkalva - minden nehézséget legyűrve - hangyaszorgalommal fáradozik egy emberibb, valóban Istennek tetsző életforma kialakításán.”

S valóban, egész életében a szebb jövőbe vetett hittel, egy egyszerűbb életforma kialakításáért dolgozott, s maradt mindvégig ő maga is az az egyszerű, szegény, de lelkiekben igen gazdag ember, akinek szülei nevelték.

Társadalmi megbízatásai:

- Szombathelyi Kultúregyesület titkára 1919-1925-ig

- Szombathelyi Egyházmegyei Katolikus Tanítóegyesület alelnöke 1920-1922-ig, majd 1922-ben elnöke lett, melyet haláláig be is töltött 1922-1925, 1925-1928

- Szombathelyi Kultúregyesület Szépirodalmi Szakosztályának titkára 1921-1925-ig

- Szombathelyi Kultúregyesület Szépirodalmi Szakosztályának alelnöke 1925-1926-ig

- Szombathelyi Kultúregyesület Szépirodalmi Szakosztályának elnöke 1926.03-1927.09-ig

- Szombathelyi Eszperantó Egyesület nyelvtanára 1924-1927-es években

- Országos Keresztény Gazdasági és Szociális Párt szombathelyi szervezet alelnöke 1932-től

- Vasvármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság alelnöke 1939-1949

- Vasvármegyei Népművelési Tanfolyamok állandó előadója

- Vasvármegyei rk. Kör Kulturális Bizottság titkára, majd elnöke

- Szombathelyi Szépítő Egyesület titkára 1927-1936 között, Herbst Géza elnöklése alatt

- Országos Népművelési Kör alelnöke

- Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetség tiszteletbeli elnöke, és az Irodalmi és Művészeti Bizottság tagja 1935-től

- Nemzeti Újság szombathelyi tudósítója

- Szombathelyi Békebíróság elnöke

- Szombathely Város képviselőtestületben 1926-1929-ig – a Színügyi bizottságban

- Szombathely Város képviselőtestületben 1929-1933-ig – a Kulturális- és a szegényügyi bizottságban

- Szombathely Város képviselőtestületben 1933-1941-ig – a Városi iskolaszék bizottságban

- Szombathelyi püspökségnél a Tanítók Fegyelmi Tanácsának bírói tisztség 1931-1947

- Actio Catholica Szombathelyi Egyházmegyei Kultúr szakosztályának vezetője, tanácsosi rangban 1933-1940

- Országos Katolikus Tanügyi Tanács elnökségében a Tanügyi Egyesületek képviselője 1936-1940

- Népiskolai Körzeti Iskolafelügyelőség 1937-1944

- MÉP Vasvármegye Országgyűlési Képviselőinek Lajstromos választókerületi pótképviselője 1940-1944

Tagja volt:

- Szent István- Társulat 1908-tól

- Egri Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság

- Martineum Rt. Felügyelő-bizottságának 1916-1917

- Budapesti (Országos) Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság 1922-tól

- Győri Kisfaludy Irodalmi Kör rendes tagja 1920-tól (mint felolvasó 1908-tól, vendégként 1912-től)

- Szombathelyi Kultúregyesület Irodalmi szakosztályának titkára 1919-1925-ig, alelnöke 1926.03-ig, elnöke 1926.03-1927.09-ig

- Vasmegyei Közalkalmazottak Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági tagja 1920-1926

- Magyar Történelmi Társulat rendes tagja 1923-tól

- Országos Pázmány Egyesület tagja 1925-től, majd 1928-tól az Irodalmi Bizottság tagja is

- Szekszárdi Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Társaság

- Katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete 1925-től

- Országos Frontharcos Szövetség szombathelyi főosztályának

- Szent István Akadémia III. Nyelvtudományi és szépirodalmi osztályának 1929-től

- Vasvármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság 1929-1949

- Országos Katolikus Tanügyi Tanácsnak 1932-36

- Kereskedelmi- és Hírlap Nyomda Rt. igazgatóságának 1934-1935

- Szent István- Akadémia Igazgatóságának 1937

- Magyar Sajtókamara Újságírói Főosztályának 1939-től

-Tankerületi Közoktatási Tanács Szombathelyi tankerületének 1940-1943

Újságírói tevékenysége:

- Győri Hírlap segédszerkesztője 1907

- Összetartás Politikai és társadalmi hetilap helyettes szerkesztője 1909-1912

- Összetartás Politikai és társadalmi hetilap szerkesztője 1913

- Győri Színházi Újság alapító szerkesztője 1911

- Iskolások Könyvtára füzetsorozat alapítója, szerkesztője 1911

- Szombathelyi Újság belső munkatársa 1913-1918

- Nemzedékek könyvsorozat alapítója 1917, majd felelős szerkesztője 1917-1936

- Szombathelyi Mi Újság szerkesztője 1920

- Dunántúli MOVE szerkesztője 1920

- Vasmegyei Tanítók Lapja alapító szerkesztője 1925

- Dunántúli Tanítók Lapja alapító főszerkesztője 1926-1940

- Nemzetnevelés főszerkesztője 1928-1944

Írói munkássága:

- Verseskötet - megjelent - 13 db (A 13 kötetben megjelent versekkel együtt verseinek száma több mint 800 db)

- Regények 9 db

- Elbeszélések, novellák 132 db

- Ifjúsági és műkedvelő színdarabok 15 db

- Mesék 10 db

- Dalszövegek (megzenésítve) 8 db

- Év naptár 1 db (Jézus szíve évnaptár)

- Pedagógiai művek 2 db

- Tanulmányok 28 db

- Beszédek - megmaradt kéziratai - 14 db

- Bábjáték 1 db

- Film forgatókönyv 1 db

 

Összeállította: Császár Ernő (Finta Sándor unokája)