A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán szerzett magyar-latin szakos tanári, 1906-ban bölcsészetdoktori oklevelet. 1909-ben Nagyszebenben, 1910-től Budapesten tanított. A Tanácsköztársaság idején a finnugor nyelvészet megbízott tanára lett.

A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán szerzett magyar-latin szakos tanári, 1906-ban bölcsészetdoktori oklevelet. 1909-ben Nagyszebenben, 1910-től Budapesten tanított. A Tanácsköztársaság idején a finnugor nyelvészet megbízott tanára lett. 1920-ban elbocsátották, Bécsbe távozott. 1926-tól ismét Budapesten dolgozott, középiskolai tanárként. 1948-ban az egyetem magántanára, 1949-től címzetes rektora lett. 1953-1962 között a finnugor tanszék tanszékvezető tanára. 1946-53 között a Magyar Nyelvőr szerkesztője volt. Vas megyéhez nyelvjárás-kutatásai és számos publikációja köti. Veszprém, Vas és Zala megyében kb. 80 falut járt be. A Pápa-vidék és Kemenesalja nyelvéről írt monográfiája úttörő kezdeményezés volt. A szavakat nem ABC-rendben, hanem forgalmi körök szerint csoportosítva tette közzé. Érdeklődése kiterjedt a finnugor nyelvekre is. Legjelentősebb a cseremisz (mari) nyelv kutatásában elért eredménye. Foglalkozott még etimológiával és nyelvműveléssel is.

Munkáiból:

• Kemenesalja nyelve (Bp., 1906.);
• Cseremiszek népköltészete és szokásai (Bp., 1951.)