Az Óperint utca 14. számú ház falán 1970. decembere óta hirdeti emléktábla Wälder Gyula emlékét, aki 1884. február 25-én született itt, Wälder Alajos fiaként. A Wälder családban meglévő művészi hajlamok benne teljesedtek ki. Édesapja jónevű építész, aki Szombathely számos városképi jelentőségű épületének tervezője és építője, nagybátyja, Wälder János pedig festőművész volt. Az adottságok és a szülői ház barokkos eklektikája egyaránt meghatározták egész életútját, melynek során munkásságával a késői neobarokk építészet egyik legjelentősebb hazai mesterévé vált. Rómában, Salzburgban az európai, Pozsonyban, Nagyszombatban és Egerben a hazai barokk építészetet tanulmányozta. Tervei alapján Budapesten, Balassagyarmaton, Kisvárdán, Szegeden, Miskolcon számos középületet emeltek, de a barokk stílus bemutatásáért és megőrzéséért végzett tevékenységének legjelentősebb helyszíne Eger volt. Neki köszönhető a Minorita templom művészi restaurálása és oroszlánrésze volt abban, hogy a város megőrizhette barokkban megvalósult máig látható építészeti egységét. Gyöngyösön a Szent Bertalan, Debrecenben a Szent Anna templomok restaurálásával tette nevét híressé. 1923-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Ókori-építéstani Tanszékének élére kapta meg egyetemi-tanári kinevezését. Tanítványai nagy tisztelettel vették körül. Építészi tevékenysége a mindennapi életben is megnyilvánult. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tisztviselőjeként nagyszabású városrendezési terveket (Margit-sziget) készített. A fővárosban emelt városképi jelentőségű épületei a Villányi úti Cisztercita Gimnázium és a Madách-tér monumentális épületegyüttese. Szombathely mai arculatának kialakításához is jelentősen hozzájárult. 1922-ben Varga László egyetemi tanárral közös első díjat nyertek a város rendezésére kiírt pályázaton. Ez alapján Niesner Aladárral készült azt a szabályozási terv, amelynek hatásai napjainkig érezhetők. Ennek nyomán épült meg az elmúlt években a Brenner Tóbiásról elnevezett szakasszal befejeződő "belső körút". Szombathelyi tevékenységének további jelentős épületei: a Szent Márton-templom nyugati irányú bővítése és a Domonkos kultúrház tervezése. 1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Könyvei, építészettudományban írt értekezései napjainkig haszonnal forgathatók. 1944-ben, élete teljében váratlanul ragadta el a halál.