A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. 1814-ben lépett a premontrei rendbe. A szemináriumot Csornán és a Pesti Központi Papneveldében végezte. Sokoldalú tudományos munkát folytatott. 1821-től a rend keszthelyi, 1829-től szombathelyi gimnáziumában retorikát tanított, latin auktorok munkáit fordította, e mellett botanikai gyűjtéseket végzett. A Magyar Tudományos Akadémia 1838-ban levelező tagjává választotta és doktori dolgozatát "Caius Julius Caesar minden munkái" cím alatt kiadta. 1840-ben a Szaniszló Ferenc püspök hívására, "Religio és Nevelés" és a "Fasciculi ecclesiastico litterarii" című folyóiratok szerkesztése miatt Pestre költözött. 1841-től a keszthelyi gimnázium igazgatója, 1844-től Csornán prépostsági titkár volt. A Kisfaludy-társaság felkérésére, magyarra fordította Quintilianus műveit és Tacitus Agricola-ját. Egyházi folyóiratokban, a Magyar Tudománytár és az Athenaeum köteteiben a klasszikus költészet tárgykörében több száz tanulmánya és kritikája jelent meg. A magyar botanika Kitaibel Pál utáni korszakának egyik legjelentősebb vidéki flórakutatójaként 1825-től gyűjtötte nemcsak a hazai spontán flóra, hanem a kerti és üvegházi növényeket is. Intenzív hazai és külföldi botanikai cserekapcsolatokat folytatott. Keszthely vidékének flóráját Hutter Mihály és Wierzbicki Péter adatai alapján állította össze. 1858-ban választották a premontrei rend csornai prépostjává. Kéziratos hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, több ezer darabos botanikai gyűjteményét a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi.