1881-ben végzett a nagyváradi katolikus tanítóképzőben. Ezután két évig mint osztálytanító működött Nagyváradon és Németgencsen, ahol 1883-ban megalakította az önképzőkört. 1884-től Vasvármegye Árvaházának és Hadiárvaházának igazgatója volt nyugalomba vonulásáig, 1930-ig.

1881-ben végzett a nagyváradi katolikus tanítóképzőben. Ezután két évig mint osztálytanító működött Nagyváradon és Németgencsen, ahol 1883-ban megalakította az önképzőkört. 1884-től Vasvármegye Árvaházának és Hadiárvaházának igazgatója volt nyugalomba vonulásáig, 1930-ig. 1886-ban ő vezette be az árvaházon belül az elemi iskolai tanítást. Emellett irodalmi, társadalmi, közjótékonysági és közegészségügyi téren is tevékenykedett. Munkatársa volt a Tuberkolózis Ellen védekező Vasvármegyei Egyesületnek és az országos hírű erdei iskolának. Az ő kezdeményezésére létesült a Vakokat Gyámolító Egyesület Dunántúli Fiókja. 1904-10 között tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának. 1902-ben Trefort-alapítványi oklevelet kapott, 1922-ben pedig az MTA Wodianer-díjjal tüntette ki.