"Utolsó éveiben a szorosabb rokonsága tulajdonát képező Hübner-féle ház (a Faludy Ferenc - ma Petőfi Sándor - és Kőszegi utcák északi torkolatánál) emeletének bal szárnyát lakta családjával. Örömmel újságolta, milyen pompás beosztású ez a lakás, s hogy dolgozószobája oly csendes; semmi sem zavarja, ha el akar mélyedni stúdiumaiba.

Középfokú tanulmányait a Szombathelyi Premontrei Főgimnáziumban végezte. A Kolozsvári Jogi Egyetemen doktorált, de mellette a kor legkiemelkedőbb magyar botanikusai, Simonkai Lajos és Borbás Vince előadásait hallgatta. Komárom, Vasvár, Szombathely, Felsőőr bíróságain dolgozott, végigharcolta az első világháborút, majd élete végéig folytatta bírói működését. Élethivatása mellett, "szeretetből művelt" munkássága a botanika volt. Behatóan foglalkozott az ibolya, a sisakvirág és a szeder-félék rendszertanával. Számtalan florisztikai adattal gazdagította a Dunántúl, mindenekelőtt Vas vármegye növényvilágának ismeretét. Botanikai munkásságának koronája a megye modern genetikai növényföldrajza. A Praenoricum (Nyugat-Dunántúl vagy Alpokalja flóravidéke), mint átmeneti jellegű flórasáv felismerésével és elhatárolásával új vonalat húzott Magyarország florisztikai-növényföldrajzi térképén. Dendrológiai munkássága részeként Saághy István mellett fontos szerepe volt Szombathely utcafásításának tudományos előkészítésében. Kiemelkedő eredményeket ért el a természetvédelemben. Pauer Arnold "Vas vármegye természeti emlékei" című munkája az ő adatai és útmutatásai alapján készült. 1923-tól 1932-ig a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi tárát vezette. Tanított a Szegedi Tudományegyetem növényföldrajz és növényrendszertan tanszékén. "Gödörháza - egy elhagyott falu életrajza" címen megírta a kis őrségi falu tagosítási emlékét őrző társadalomföldrajzi monográfiáját. Munkásságát tudományos és közéleti elismertség övezte. Szombathelyen a róla elnevezett park öreg fái közt 1937 óta áll bronz mellszobra. Vas megyében a természeti értékek védelmében kiemelkedő teljesítményeket a Gáyer-emlékérmmel jutalmazzák.