Középnemesi családból származott. Középiskolai tanulmányait a kőszegi, illetve a soproni jezsuita gimnáziumban végezte. 1720-ban lépett be a jezsuita rendbe. Grazban bölcsészettudományi tanulmányokat végzett. 1725-ben filozófiai doktorrá avatták.

A kőszegi és a soproni jezsuita gimnázium elvégzése után 1720-ban lépett be a jezsuita rendbe. Grazban a filozófiai doktorává avatták. 1729-től Bécsben matematikát és teológiát tanult. Pappá szentelése után Budán és Besztercebányán volt lelkész, majd 1736-tól Bécsben, Grazban és Linzben tanított jezsuita rendházakban. 1740-től Rómában a magyar zarándokok gyóntatója lett. A nagyszombati teológia, 1747-től a bécsi Theresianum jogtörténeti előadója lett. 1747-től Nagyszombatban adta ki Rómában készült fordításait, valamint az „Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott nemes ember” a „...nemes asszony” és „...nemes úrfi” című népszerű moralizáló munkáit. 1750-ben Kőszegen a kollégium rektora lett. 1753-ól a jezsuita rend feloszlatásáig Pozsonyban élt. Itt fejezte be és adta ki prózafordításait. 1770-ben Sajnovics János az ő olvasatában közölte a „Halotti Beszéd”-et 1773-tól a rohonci alapítványi szegényház lakója volt. Itt írta a „Téli éjszakák” című elbeszélés-gyűjteményét és több világi versét. A Pázmány Péter utáni idők legtekintélyesebb, legnagyobb hírű magyar egyházi írójáról már 1896-ban utcát neveztek el a városban.