A szabadtéri néprajzi múzeum az ország második skanzenjeként 1973-ban nyitotta meg kapuit. Látnivalói azóta egyre bővülnek. A skanzen eredeti, áttelepített épületeivel igyekszik visszaadni a régi falu hangulatát. A házak egy része zárt sorokban építve utcaszerűen, másik része az őrségi szórványtelepülésekre jellemző módon, egymástól távolabb helyezkedik el. A szabadtéri kiállítás főbb részei: a falu főutcája, a falu közepén lévő őrségi domb és a pincesor. A lakóépületek között találunk itt szegényparaszti, tehetős paraszti és nemesi otthont, borona-, sövény- és tömésfalú házakat. Az eredeti berendezési tárgyak a falvak 18-20. századi életmódjába engednek bepillantást, megismertetve például a konyhai és szobai tüzelőberendezések történeti változásait is. Lakóházakat, gazdasági udvarokat, melléképületeket, műhelyeket és egyéb középületeket költöztettek ide. A falu központjában az 1800-ban állíttatott későbarokk perenyei kápolna másolata áll. A legérdekesebb építmények a 18. század eleji molnaszecsődi fa harangláb, a Cákról áttelepített szabadkéményes kovácsműhely, az 1792-ben épült, Pornóapátiból származó füstöskonyhás, fakéményes német ház, valamint a legősibb háztípust reprezentáló, Felsőszölnökről származó egytüzelős szlovén füstösház. A skanzenben őshonos magyar háziállatokat nevelnek és a népi gyógyászatban használt nővényeket termesztik. A falu szőlőhegyére régi szőlőfajtákat, faiskolájába őshonos gyümölcsfákat telepítettek. A múzeum hagyományőrző és kézműves programoknak is helyet ad, igazán pezsgővé pedig az áprilisi Szent György-napi vásár, valamint a novemberi Szent Márton-napi vásár idején válik.

április - május, szeptember - november 11-ig
kedd - vasárnap: 9.00 - 17.00

június - augusztus
kedd - vasárnap: 9.00 - 18.00