Az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszék hallgatói munkáiból összeállított, "RAKAT" című kiállítás megnyitója.

2021 elején, az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ megkeresésére az ELTE képalkotás szakos hallgatói egy belső pályázat útján kaptak bemutatkozási lehetőséget. A hallgatók jelentkezhettek akár az elmúlt évben készült diplomamunkával, akár épp futó, friss alkotói projektekkel vagy kifejezetten a félig nyitott, kirakati helyzetre szabott helyspecifikus művekkel.

A kiállítás szervezői az üveggel elválasztott tér áthidalásának érdekében kiemelten törekedtek az interaktív hatás megteremtésére, a tárlat közönségének bevonására. Ennek érdekében minden kiállító-ablakhoz elhelyeztek egy QR kódot, amelynek a beolvasásával egy-egy rövid bemutatást, értelmezést hallgathat meg a közönség az alkotók tolmácsolásában. Akinek pedig nincs QR kód olvasója, az AGORA Savaria Youtube csatornára (https://www.youtube.com/channel/UCZuugHRISshX88GHW28fTkQ) kattintva a RAKAT című lejátszási listában szintén megtalálja a rövid videókat.

Időpont: 2021. április 30. 16:00

Helyszín: AGORA-Savaria Filmszínház (árkádsor)

Kérjük, hogy a személyes részvétel esetén tartsátok be az érvényes járványügyi szabályokat!

A megnyitót a nagyközönség az AGORA Facebook oldalán tekintheti meg élőben.

Online megnyitó: 2021. április 30. 16.00 óra (helyszín: facebook.com/agora.savaria)

A kiállítást megnyitja: Szabó Eszter Ágnes és Dr. Bordács Andrea

Kiállítók: Kiss Bence, Mátyás Zsófia, Nyerges Kincső Kinga, Papp Noémi, Szentgyörgyvári Ivett, Vígvári Virág, EGY MINDENKIÉRT (Fazekas Petra Réka – Svertsits Anna – Szekér Csongor)

A kiállítás 2021. április 30. és május 30. között megtekinthető az AGORA – Savaria Filmszínház üvegkirakatában.

Szakmai konzultáció: Dr. Bordács Andrea, Salamon Júlia, Szabó Eszter Ágnes DLA

A tárlat szervezőinek előszava a RAKAT című kiállításhoz:

„A kirakatkiállításon felsorakozó művek közös jellemzője lehet, hogy nyilvános – az utcáról akár indirekt módon, spontán is hozzáférhetővé – szituációban mágnesként vonzzák a helyzetből adódó, inspiráló, plusz értelmezési tartományokat. Vagyis a kirakat áttetsző üvege, a potenciálisan a nap bármely szakában fürkésző szemek olyan jelentésrétegeket csalnak elő a munkákból, amelyek egy zártabb, klasszikusabb galériás kiállítási közegben nem feltétlen kerültek volna a felszínre. Ahogy maga a lockdown is egy megkerülhetetlen tapasztalat az időszaki kiállítás szempontjából.

A jellemző sorozatban gondolkodó munkák közt találunk olyat, amely anonimizált módon, korábbi környezetükből kiragadva az egykori „normális” élet társas helyzeteit filmkockaszerűen idézi meg (Kiss Bence) vagy épp poétikus anyagkísérletek révén (Vígvári Virág). Olyanokat, amelyek valamely egyéni, adott esetben periférikusan kezelt testtapasztaltról beszélnek – legyen szó az önterápiás, testképzavar feloldását célzó alkotói gyakorlatról (Nyerges Kincső Kinga) vagy akár a látók és gyengénlátók percepciós valóságának vizuális összevetéséről (Szentgyörgyvári Ivett). Illetve olyanok munkákról, amelyek a fogyasztói kultúra túlhajszolt jelenére reagálnak, például a kirakat mögött mutatják meg a túlpörgetett ruhaipar baljós karakterét (Papp Noémi) vagy épp a digitális tér és a közösségi tapasztalat ellentmondásait vagy épp a kitörés, a felülírás lehetőségét (Egy mindenkiért projekt és Mátyás Zsófia sorozata).”