Az 1871-es vallási szakadás után (amikor a zsidó hitközség ortodoxokra és neológokra vált szét) a kongresszusi hitközség a régi templomot eladta, amit aztán az ortodoxok visszapereltek. A huzavona lezárulta után, 1890. május 1-én az ortodoxok végül visszakapták a régi templomot (Thököly u. 46.), ami tulajdonukban maradt egészen 1956-ig. A rituális fürdőt viszont beszüntették. Miután az ortodoxok a régi zsinagóga medencéjét nem tartották elfogadhatónak, az 1870-es években a Gyöngyös partján építtettek fürdőházat. A Ferences rend gyümölcsöskertjének déli sarkán, a páteri híd mellett, a szerzetesektől bérelt területen. A korabeli feljegyzések szerint szilárd anyagokból építették ezt a csinos kis szabadtéri fürdőt, az előírásokat betartva, húsz lépcsővel, a vizet pedig a Gyöngyösből merítették. Egy szerződés is fennmaradt, amely szerint a zsidók a területet 1873. január 1-étől 20 évig 10 osztrák forintért bérelték. A gyümölcsöskertben a szabadtéri rituális fürdő valószínűleg az 1890-es években, a bérleti szerződés lejárta után szűnt meg, hogy aztán modernebb, nagyobb fürdőház létesüljön.

[A zsidó hagyományban a hitélet egyik legalapvetőbb feltétele a rituális megmerítkezés. Szigorú különbséget tesznek viszont a hétköznapi tisztálkodás (fürdés vagy hajmosás) és a rituális fürdőzés között. A megmerítkezés elképelhetetlen alapos fürdés, körömvágás, fogmosás és fésülködés nélkül. Míg ez otthon is elvégezhető, a rituális fürdőhöz szigorú szabályok szerint épített medence kell. A rituális fürdőben (mikvében) azonban nem csupán emberek tisztulhatnak, hanem például olyan konyhai eszközöket és tárgyakat is megmerítenek benne, amelyeket nem zsidó ember készített, így nem tekinthetők kósernek. A zsidó férfiak szombat előtti pénteken, és ünnepek előtt esnek át a rituális megtisztuláson. Valamint betérés előtt. A nőkre egyéb szankciók is vonatkoznak, nekik esküvő előtt, nászéjszaka után, szülés után, menstruációt követő hetedik napon, alkonyatkor is alá kell merülniük. Merítkezés előtt a testet alaposan meg kell tisztítani, nem lehet a nőkön sem lakk, sem ékszerek. A rituális fürdőt egy szakavatott személy jelenlétében, alkonyatkor kell megejteni. A kóser fürdőhöz elengedhetetlen, hogy a víz „élő” legyen. Így a medencét esővízzel, forrás vagy kút vizével kell feltölteni, és minimum 800 litert kellett tartalmaznia. A mikve méreteit úgy kellett kialakítani, hogy fejtető és a haj is a víz alá kerüljön.]