Németh János műveiben jelen vannak a népköltészet elemei, a nap, a hold, a csillagok, fák, virágok, vizek, madarak és négylábúak, a mitológia, a karácsonyi ünnepkör alakjai, a népi vallásosság szentjei. A dombormű mezőjét négy, eltérő nagyságú részre osztott ikonosztázként felfogva Némethnek lehetősége nyílt a tartalom tömörítésére. A tematikát átlósan szervezte meg, a bal átló a római korra utal, a jobb az élet örök megújulására és fejlődésére. A legnagyobb mezőt a jobb felső sarokban a művész kedves motívuma, a tél és a nyár, az éjszaka és a nappal, a fiatalság és az öregség körforgásának - a saját maga kör formájával is - folytonosságát hirdető, férfi és nő alakot magába foglaló jelképe tölti ki. Vele átlósan szemben magjából kibúvó virág és két szabadon repdeső galamb mélyíti az életigenlést. Németh János műve, 1978.