Gerő László és Saly Lucia gyermekeként a Széll Kálmán utca 11. sz. alatt született. Apja, földmérő mérnök, térképész volt. A Premontrei Gimnázium befejezése után Budapesten, a József Nádor Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1932-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1941-ben műszaki doktori oklevelet.1935–1938 között a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, Róma városépítészetét és a magyarok Santo Stefano Rotondo templomának építészetét tanulmányozta. 1939–1949 között a Fővárosi Tanács Magasépítési Osztályán dolgozott. Az 1940-es években kidolgozta a budai várnegyed rendezési tervét. Első nagyszabású munkája az óbudai amfiteátrum helyreállítása és városképbe helyezése volt. A háború után a Budapest belvárosi plébániatemplom, a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) - templom helyreállítását irányította. További jelentős munkái: a sárospataki Vörös-torony, a Szigligeti vár, a révfülöpi templom, a Nagyvázsonyi vár, a sopronbánfalvi Mária-Magdolna templom, a badacsonyi Szegedi Róza-ház. 1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség Építési Osztályát vezette. 1960-as években elvégezte a műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek kijelölését és szorgalmazta védetté nyilvánításukat. Gerő László a Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékvédelmet tanított. Munkája során kezei alól több tehetséges fiatal került ki, akik tanítványaként a magyar műemlékvédelem és helyreállítás elismert szakemberei lettek. 1980-ban Lékai László bíboros érsek megbízásából a római Szent Péter-székesegyházban megtervezte és felépítette a "Magyarok kápolnáját". 1967-1994-ig a Műemlékvédelem c. folyóirat főszerkesztője volt. Nemzetközileg is elismert vár-szakértőként tette közzé írásait, jelentette meg a műemlékekkel, a műemlékvédelemmel foglalkozó könyveit, amelyeket egyszerre jellemzett a magas fokú szakmai igényesség és az olvasmányosság. Tudományos és szakmai munkásságáért 1959-ben Ybl-, 1973-ban Állami-, és Herder díjat kapott. Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.