Nem városunk szülötte volt, de legszebb alkotó éveit 1922 és 1948 között itt töltötte, s később is ápolta kapcsolatait a várossal. A falumúzeum létesítésének gondolata és első programterve is tőle származik. Tóth János Zalaegerszegen született 1899-ben.

Nem városunk szülötte volt, de legszebb alkotó éveit 1922 és 1948 között itt töltötte, s később is ápolta kapcsolatait a várossal. A falumúzeum létesítésének gondolata és első programterve is tőle származik.

Tóth János Zalaegerszegen született 1899-ben. Középiskoláit Keszthelyen a premontrei gimnáziumban végezte. Építészmérnöki diplomáját 1921-ben szerezte meg a budapesti Műegyetemen. Rövid keszthelyi munkavállalás után 1922. októberében Szombathelyre jön városi mérnöknek, majd később főmérnök lesz. Közreműködik a város rendezési terveinek elkészítésében, s jelentős érdeme van abban, hogy Szombathelyt 1942-ben a törvényhatósági jogú városok közé emelik. Az adminisztratív munka mellett említésre méltó tervezői tevékenysége , amelynek során 1925-ben elkészíti a Hauszmann-féle városháza átépítési terveit. 1926-ban a Március 15. téri bérházat tervezi meg, majd 1935-ben a közkedvelt oladi kilátót, 1936-ban az oktogon északkeleti lezárásaként egy négyemeletes bérházat tervez. Nevéhez fűződik a "vitézi házak" típusterve (1938) és a velemi gyermeküdülő, valamint több színvonalas családi ház terve. Jó kapcsolatokat ápolt képzőművészekkel, így lett társszerzője R. Rajki István Tűzoltó emlékművének (1934) és a Magyar László emlékműnek (1938). Munkásságának jelentősebb részét a magyar népi építészet kutatása képezi, amely több vonatkozásban is úttörő jelentőségű. 1932-től szorgalmasan járta a vasi falvakat, felmérte és fényképezte a parasztházakat, haranglábakat, borospincéket és csűröket. Később vizsgálódásait kiterjesztette Göcsejre, a Balaton környékére, a Felső-Tiszavidékre és más tájakra is. Elsőként vetette fel a "népi műemlék" fogalmát és dokumentálásának szükségességét. Kutatásainak eredményeit szakcikkekben és főleg kitűnő alapossággal megírt könyveiben foglalta össze: Így épít a vasi nép (1938), Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken (1941), A magyar falu építőművészete (1945), Népi építészetünk hagyományai (1961), Göcsej népi építészete (1965), Az Őrségek népi építészete (1971), a Felső-Tiszavidék népi építészete (1975, társszerzőkkel), stb. Meghatározó szerepe volt a Göcseji (1964) és a Vasi Múzeumfalu létrejöttében is.

Felkészültségét jelzi az 1940-ben megvédett doktori értekezés, az 1942-ben elnyert szegedi egyetemi magántanári cím és az 1973-ban az MTA által odaítélt doktori fokozat.

Szombathelyről 1948-ban politikai okok miatt el kellett mennie és Budapesten telepedett le. Itt tervezőirodákban, majd az Építésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol hivatalosan is foglalkozhatott a népi műemlékekkel. Igazi reneszánsz alkatú ember volt, aki az irodalom tájaira is elmerészkedett, sőt a festészetben és a grafikában is figyelemre méltót alkotott. Budapesten hunyt el 1978-ban, nevét utca, lakóházán emléktábla őrzi Szombathelyen.