A Mátyás király u. 4. számú házon tábla állít emléket Derkovits Gyulának. A híres festő egy sokgyermekes asztalosmester családjában nőtt fel. Apja szakmáját kellett folytatnia, de sokat rajzolgatott, festett, kezdetben még csak műkedvelő szinten.

A Mátyás király u. 4. számú házon tábla állít emléket Derkovits Gyulának. A híres festő egy sokgyermekes asztalosmester családjában nőtt fel. Apja szakmáját kellett folytatnia, de sokat rajzolgatott, festett, kezdetben még csak műkedvelő szinten.

Családi problémák és megélhetési gondok miatt 1914-ben kérte, hogy letölthesse katonai szolgálatát. A fronton megsebesült, tuberkulózist szerzett, ezért 1916-ban hadirokkantként leszerelt. Segélyből és asztalosmunkából élt, pedig minden fizikai tevékenységben gátolta béna bal karja. A létminimum fenntartása mellett minden igyekezetét a művészi tevékenység foglalta le. Szabadiskolákat látogatott, egy idő után Kassák Lajost is megkereste, aki vásárolt tőle rajzokat, és a Kernstok Károly által vezetett, Haris közi szabadiskolába irányította.

A Tanácsköztársaság ideje alatt Nyergesújfalun a művésztelepen alkotott. Ekkor kezdődött első, un. Árkádia-korszaka.

1923 és 1927 között Bécsben élt, ahol Hoselitz Ernő nagyiparos támogatását élvezte. Első önálló kiállítását (Budapest, Belvedere) követi itt egy újabb, a bécsi Weihburg Galériában.

Hazatérése után albérletről albérletre vándorolt, nyomorgott, de művészete egyre jobban kiteljesedett. 1929-ben megalkotta élete egyik fő művét, a Dózsa-fametszet sorozatot.

Ez a mű már a Bécs utáni harmadik korszakában készült. E korszak jellemzői: az expresszionizmus lecsillapodása, merész szerkesztés, a festészetben viszonylag élénk színek.

1930 és 1934 között színei világosabbak, művészi eszközei még választékosabbak lettek és a töretlen fejlődést csak a halál tudta megállítani.

Derkovits művészetében a szegény emberek életét, környezetét örökítette meg, de ezt olyan magasrendű tudással, filozófiai megalapozottsággal tette, amelyre rajta kívül senki sem volt képes.

Szenvedéseit enyhítette, hogy felesége, Dombay Viktória - Viki - mindvégig vele volt (ő volt sok képének modellje).

Halála után, 1948. március 15-én Kossuth-díjjal tüntette ki a kormány.

A szombathelyi Derkovits-gyűjtemény intenzív gyarapodása 1973-tól indult meg. Az eszmei előkészítés már 1959-ben megtörtént az országos emlékünnepély alkalmából. A szülőváros is tisztelgett festő szülötte előtt, emléktáblát helyeztek el (vélt) szülőháza falán, ezáltal szimbolikusan kijelölték egy jövőbeli emlékmúzeum helyét.

Mindazonáltal tényként kezelhetjük, hogy a művész a szülői ház elhagyása után kevés szállal kötődött Szombathelyhez.

1972-ben döntés született a Derkovits-emlékház rendbehozataláról és ezzel szoros összefüggésben az állandó kiállítás létrehozásáról.

Az 1973. október 26-án nyíló állandó Derkovits kiállításon már 40 saját tulajdonú mű szerepelt. A Derkovits művek vásárlását az 1985-ben megnyílt Szombathelyi Képtár is kiemelt feladatnak tartotta, így Derkovits Gyula munkáinak jelentős része ma a Szombathelyi Képtárban látható.