Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, majd Budapesten jogot hallgatott. 1866-ban doktorrá avatták. 1867-ben szentgotthárdi járás szolgabírójává, majd a kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1875. március 2-től 1878. október 11-ig pénzügyminiszter volt. Minisztersége alatt számos pénzügyi törvény jelent meg. 1881-ben az újjáalakuló jelzálog hitelbank elnöke lett. A Dunántúli Közművelődési Egyletnek alapítása óta elnöke volt. Szombathely 1893-ban díszpolgárrá fogadta. 1899. február 26-án miniszterelnök és ideiglenes belügyminiszter lett. Az újoncjavaslat miatt kitört obstrukció következtében 1903. június 16-án lemondott. A koalíció idején - 1905-től - az Alkotmánypárt elnöke volt, A koalíció bukása után már nem szerepelt a politikai életben, gazdasági téren azonban továbbra is tevékenykedett. Rátóti birtokán mintagazdaságot létesített, híres szarvasmarha-tenyészete volt.