Modern korszakban akadnak olyan szerzők, akik nem alkotásaik súlyával, hanem kapcsolataikkal, kisebb - nagyobb vitáikkal hagynak nyomot az irodalomtörténetben. Tevékenységüket többnyire bekezdésnyi méltatás, hivatkozás, "lábjegyzet" örökíti meg. Akkor vetődik rájuk némi fény, ha a kutatók érdeklődését felkelti egy-egy hatástörténeti kérdés, életrajzi mozzanat, filológiai titok.

Modern korszakban akadnak olyan szerzők, akik nem alkotásaik súlyával, hanem kapcsolataikkal, kisebb - nagyobb vitáikkal hagynak nyomot az irodalomtörténetben. Tevékenységüket többnyire bekezdésnyi méltatás, hivatkozás, "lábjegyzet" örökíti meg. Horváth József Elek jellegzetes példája ennek a típusnak. Látrányban született a vasi megyeszékhelyen végezte a középiskolát, és ikezdte teológiai tanulmányait. Korai versei az alma materhez és a szombathelyi egyházi élet eseményeihez kapcsolódtak Abba hagyta a szemináriumot. csatlakozott a nemesi felkelő sereghez, ezt követően pedig Pozsonyban jogot hallgatott. Ügyvédként tért vissza Vas megyébe. Levelezett Kazinczyval, Berzsenyivel, Döbrentei Gáborral, Helmeczy Mihállyal. Legérdekesebbek azok az episztolái, amelyeket a magyar Szapphóval, Dukai Takács Judittal váltott. Versei magánkiadásokban láttak napvilágot, 1825-ben megjelent „Szombathely évei” című művében a város történetét szedegette versbe a római kortól 1809-ig. Elkezdte a várostörténet monografikus feldolgozását is, de ez a munkája félbeszakadt, a kéziratból csak töredék maradt fenn. 1829-től a kaposvári gimnázium igazgatójává nevezték ki. Élete alkonyán a Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett. Az Akadémia titoknokának számolt be nemzeti tematikájú kéziratos műveiről és műfordításairól. Kiadásukhoz sem Pest-Budáról, sem mecénásaitól nem kapott elegendő támogatást. Irodalomtörténeti Esztétikai tárgyú könyve, „A Szép Tudományok ismértetése” posztumusz kötetként 1836-ban jelent meg