Adatok betöltése...

Látnivalók

Nevezetes polgárok

Nevezetes polgárok

Finta Sándor

ÉLETÚTJA - (1889-1950)

GYŐR

1889. január 28-án született Győrött, iparos családból. Atyja csizmadiamester volt. Anyja korán jutott özvegységre, így a három árvát nagy nélkülözések közt nevelte föl. 8 évesen állt édesapja ravatala mellett. Sorsa irányításában nagy szerepe volt ennek a korai árvaságnak. Iskoláit Győrött végezte. A Győr-újvárosi rk. elemi iskola elvégzése után a Pannonhalmi Szent-Benedek- rendi Győri Főgimnázium négy osztályának elvégzését követően tanítói és kántori oklevelét a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben szerezte meg 1908-ban, általános kitűnő eredménnyel. Mégsem tudott azonnal elhelyezkedni, ezért segédszerkesztői munkát vállalt.

Hosszas pályáztatás keserűségei után tanítói működését 1908 szeptemberében a Sopron megyei Nagylózs községben kezdte meg - miután a Soproni Királyi Tanfelügyelőségen tett esküt - ahol egy évig tanított. A Szent István- Társulat az 1908. október 14-én tartott választmányi ülésén tagjai sorába emelte a fiatal, 19 éves nagylózsi tanítót.

Győrbe kerülése előtt 1907-től a Győri Hírlapnál mellékállásban volt, mint segédszerkesztő.

1909 őszén a győri özv. Skultéty Lászlóné magán elemi fiúiskola hívta tanítójának, ahol aztán négy évig tanított. A magániskolai tanítói munkája valamint a Győri Hírlap segédszerkesztői feladatai mellett tanít az Ipariskolában, hogy ezzel is segítse édesanyját, aki egyedül nevelte három gyermekét.

Kiváló nevelői munkája elismeréséül 1911-ben iskolája Alsó- és Felső ausztriai, majd egy hétre Münchenbe tanulmányi útra küldte. 1906-1907 között tűzoltó-tanfolyamon vett részt, 1909-ben elvégezte a gyorsíró tanfolyamot is, ahol tanára, Dr. Erdély Ernő tűzoltóparancsnok volt, akivel ezt követően szoros barátságot kötöttek. Párhuzamosan tanított a Győri Kereskedő Inasiskolában is.

Szépirodalmi munkásságát már tanítójelölt korában megkezdte. 1905-től kezd verselgetni az akkor még csak 16 éves ifjú. A Győri Királyi Katholikus Tanítóképző önképzőkörében számos pályadíjat nyert verseivel. Első verse 1907-ben jelenik meg a Győri Napló karácsonyi számában „Úton” címmel. A következő év őszén már elismerő szavak kíséretében tette közzé verseit - az ismeretlen faluból előbukkanó tehetség. 1908-ban a „Néptanítók Lapja” akkori szerkesztője, Benedek Elek fedezi fel az ifjú tehetséget, a fiatal nagylózsi tanítóköltőt, akinek „Kalapács” című verse, melyet 1908 őszén lapjában is megjelentet, a szerkesztő állítása szerint bármely antológiának ékessége volna. 1909 húsvét táján jelent meg az országos jelentőségű „Élet” című folyóiratban „Madonna” című verse Andor József irodalomtörténész támogatásával, aki hat évvel később novellaírásra ösztökéli a tehetséges fiatalembert.

Első, már érettebb versei 1911-ben Győrött jelennek meg a „Rettenthetetlen ólomkatona” című verseskötetben. A könyvről meleg hangú bírálat jelent meg a Katholikus Szemle 1912. évi 8. számában.

1909-1913 között belső munkatársa, majd utóbb helyettes szerkesztője a Győrött megjelenő Összetartás Politikai és társadalmi hetilapnak. 1911-ben alapítója és szerkesztője a Győri „Színházi Újság”-nak Tinta álnéven, valamint az „Iskolások Könyvtára” című füzetsorozatnak. Ugyancsak 1911-ben jelenik meg az Iskolások Könyvtára sorozatban a „Harmatos virágok” című gyermekversgyűjteménye és a „Karácsonyest a mennyországban” című mesejátéka, melyek az Összetartás Irodalmi Vállalkozás gondozásában kerültek az olvasók elé. 1912-ben kerül bemutatásra a győri katolikus tanítóság kulturális estjén „Április” című falusi életképeket megelevenítő színpadi műve. Az „Összetartás” című hetilap megszűnését követően, mely a „Dunántúli Hírlapba” olvadt bele, belső munkatársa lett 1913-1915-ig. Mindemellett dolgozott a Győri Hírlapnak is 1913-1917-ig.

SZOMBATHELY

Katolikus írói és oktató-nevelő munkája elismeréseként 1913-ban Szombathelyre hívta gróf zabolai Mikes János megyéspüspök. Így ez év szeptemberében már a szombathelyi római katolikus Püspöki Elemi Iskola tanítója lesz. 1913-ban Szegeden kitüntetéssel végezte el az Iparos tanonciskola által szervezett tanítói továbbképző tanfolyamot. 1913-tól 1918-ig belső munkatársa a „Szombathelyi Újság” katolikus politikai hetilapnak. 1914-ben Budapesten jelent meg Grill Károly kiadásában „Szegény napok futása” című lírai könyve, mely naplójegyzeteit és újabb költeményeit tartalmazza. A Martineum Rt. 1916-1917-es években a Felügyelő-bizottság tagjai közé választja. Ugyanebben az évben felkérik, legyen a Szombathelyi Kultúregyesület titkára.

1917-ben Prohászka Ottokár ösztönzésére és támogatásával Horváth János (Váth János), Kocsis László és Ősz Iván (Mészáros Hugó) barátaival megalapították a „Nemzedékek” katolikus írók könyvsorozatát, amely 1917-1936 között működött.

Az első világháború kitörése után, annak ellenére, hogy mentességet élvezett, önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1917-1918 decemberéig szolgált a Veszprémi Magyar Királyi 31. honvéd gyalogezred kötelékében, mely szolgálati időből nyolc hónapot töltött arcvonalban, a piavei harcokat érintő hadszíntereken, zászlósi rangban. 1919 januárjában érkezett haza és alhadnagyként szerelt le. Szolgálatait kitüntetésekkel jutalmazták: Bronz Vitézségi Érem; II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem; Károly Csapatkereszt; Háborús Emlékérem.

1919-ben a Szombathelyi Békebíróság elnöki posztját töltötte be.

1920-ban a vasi írók antológiája „Tavaszi könyv” címmel jelenik meg, melynek szerkesztésében aktívan vesz részt. Ebben tűnik fel újra háborúban írt verseivel, melyek a piavei front harcainak legszebb magyar vonatkozású versei. Ezekről a verseiről komoly irodalmi méltatást írt az „Irodalomtörténet” című folyóiratban Alszeghy Zsolt. Ezidőtájban emeli fel szavát Tarczai György is a Szent István Akadémia ülésén Andor József író tanítványainak a névtelen elhagyatottságból való megmentése érdekében. Finta Sándor erre az újabb bátorításra és Andor Józsefnek az „Élet” akkori szerkesztőjének kérésére adja ki első elbeszéléseit „Az ember egyedül marad” címmel. 1922-ben kerül kiadásra a Szent István Társulat gondozásában „Rózsavár” című regénye, amely az „Új Idők” regénypályázatán dicséretet kapott.

1922-től kezdődően rendszeresen szerepel „Irodalmi felolvasásokon” Szombathelyen, Sárváron, Körmenden, Sopronban, Győrben, Szegeden, Mosonmagyaróváron, Vasváron és Budapesten.

Tanítótársai 1920-ban az újjáéledő Szombathelyi Egyházmegyei Katolikus Tanítóegyesület alelnökévé, majd 1924-ben elnökévé választották. Mint egyházmegyei tanítóegyesületi elnök megszervezte az egyházmegye Vas- és Zala vármegye esperesi kerületeinek tanítói köreit. Magas színvonalúvá teszi a tanítói gyűléseket. Sokat fáradozott a papság és a tanítóság közötti kölcsönös megértő szeretetéért és a közös munka során egymás komoly megbecsülésének elmélyítéséért.

1919-ben szerkesztette a „Dunántúli MOVE” újság szépirodalmi rovatát. 1920-ban felelős szerkesztője volt a szombathelyi „Mi Újság” című társadalmi hetilapnak. 1923. január 18-án a Magyar Történelmi Társulat rendes tagjává választotta dr. Kapossy János ajánlása alapján.

1925-ben alapító tagja és főszerkesztője volt a Szombathelyen kéthetenként megjelenő Vasmegyei Tanítók Lapjának, amely köré csakhamar csatlakoztak a szomszéd vármegyék tanítóegyesületei is és év végére már, mint „Dunántúli Tanítók Lapja” jelent meg. A hivatalos fórumok megállapítása szerint az ország legjobban szerkesztett vidéki tanügyi orgánuma ez a lap. Finta Felelős szerkesztője volt a lap 1940. decemberi megszűnéséig.

1925.10.27-i ülésén a Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete rendes tagjául felvette soraiba. 1926-ban külön irodalmi sikere, hogy a „Muskotály” című versével első díjat nyert az Otthon Írók és Hírlapírók Köre hazafias, lírai verspályázatán.

Egyik szenvedélye volt a vasi népszokások gyűjtése. Járta a falvakat és lejegyezte vagy lejegyeztette az emberekkel a különböző ünnepek, alkalmak szokásait, hagyományait.

1927-ben tagja lett a Szent István Társulat elemi iskolai új tanítótervének megvalósításáért fáradozó tanügy- és tankönyv-szerkesztő bizottságának. Tevékenyen vett részt a katolikus elemi iskolák új olvasókönyveinek szerkesztésében. Megírta a Beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának vezérkönyvét a katolikus iskolák I. - II. osztályai számára, amely két kiadást élt meg.

Pedagógiai munkássága elismeréséül megyéspüspöke 1927-ben igazgatói címmel tüntette ki, majd 1928-ban kerületi iskolalátogatói megbízást kapott.

1928-ban a Katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Péter Tudományos Egyesülete az Irodalmi Bizottság tagjának választotta. Még ugyanebben az évben főszerkesztője lett a katholikus tanítók országos lapjának a „Nemzetnevelés”-nek. Az Országos Egyetemes Tanítógyűlésen a választmányi tanítótársai javaslatára, a tanítás és a kulturális életben végzett odaadó munkájáért Hóman Bálint emlékéremmel tüntették ki.

Megszervezte az országban az első vidéki tanítói lelkigyakorlatokat, amelynek eredményeként 1928 nyarán a Szombathelyi Egyházmegye négy vidéki gócpontjában voltak már tanítói lelkigyakorlatok: Szombathelyen, Celldömölkön, Vasváron és Zalaegerszegen s ezeket a lelkigyakorlatokat a tanítóság a maga buzgóságából, a saját költségén szervezte meg. Részt vett a Magyarországi Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének megalakításában, s oroszlánrészt vállalt a szövetség tisztikarának munkájában. 1928 októberében az ország katolikus tanítósága őt választotta meg a szövetség elnökévé a lemondó Öveges Kálmán helyébe.

XI. Pius pápa ezüst plakettal jutalmazta a „Szívünk miséje” verseskötetét, amelyet gróf Mikes János megyéspüspök adott át személyesen a pápai áldás tolmácsolásával együtt a Püspökvárban, 1929. december 7-én.

Még ebben az évben Szombathely Város képviselőtestületének tagjai közé választják, melynek 1929 decemberétől - 1933-ig volt aktív tagja.

A Szent István- Akadémia III. Nyelvtudományi és szépirodalmi osztálya 1929-ben rendes tagjává választotta, majd 1937-ben a társulat közgyűlése igazgatósági tagnak választja.

Mint katolikus tanítószövetségi elnök sokat tett a katolikus tanítóság balatonlellei, hévízi és nyíregyházi üdülőházainak fejlesztéséért, s az ő elnöklete alatt épült meg a tanítóság hajdúszoboszlói üdülőháza is. Mindemellett sokat fáradozott a tanítóság budapesti otthonának és internátusának megvalósításáért. Mint a katolikus tanítószövetség elnöke ápolta a jó viszonyt az országos tanítóegyesületek elnökségei között s részt vett a tanítóság boldogulását és a magyar iskolák fejlesztését előmozdító közös munkában is. E munkája elismeréseként az Egyetemes Tanítószövetség megválasztotta tiszteletbeli elnökévé.

Hóman Bálinttól, a Magyar Királyi Vallás- és közoktatásügyi minisztertől, 1936-ban körzeti iskolafelügyelői megbízatást kap.

Iskolán kívüli népművelő munkásságát jellemzi, hogy Szombathelyen különféle egyesületekben és a vármegye jelentősebb községeiben számos irodalmi előadást tartott és katolikus szépíróinkat éveken át tervszerűen ismertette a hallgatósággal.

Társadalmi munkálkodása, tenni akarása a katolikus tanítóság ügyéért, aktív szereplése a népművelési előadásokon, Finta Sándor számára a katolikus közéletben is fontos szerepet juttatott. Mint a 48. számú Rákóczi cserkészcsapat tisztje az 1933. évi gödöllői jamboree-napokon a harmadik altábor sajtóreferenseként ő képviselte a szombathelyi cserkészeket.

Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek 1933-ban az Actio Catholica Szombathelyi Egyházmegyei szakosztályának tanácsosává nevezte ki, és mint a szakosztály elnökének helyettese Vas- és Zala vármegye számos falujában katolikus erkölcstant hirdető beszédeket tartott. Részt vett a KALOT – Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete – és a KALÁSZ – Katolikus Leánykörök Szövetsége – Vas megyei szervezeteinek létrehozásában. Társadalmi munkásságát jutalmazta a vasi nép, amikor az országos képviselő-választáson, a MÉP listáján pótképviselővé választották. Így lett Vasvármegye egyik tanítója elsőként az Országgyűlés pótképviselője.

Elöljárója volt Szombathelyen a Szent Ferenc Harmadik Rendjének, s alelnöke volt a Rend országos vezetőségének is.

1939-ben XII. Pius pápa a Katolikus Tanítók Szövetségének elnökét, a kiváló tanítói munkát, a jeles írót, az Actio Catholica egyik vezetőjét valamint az egyház harcos munkását pápai kitüntetéssel jutalmazta.

1941-ben hadnagyi rangban a Füzesabonyban lévő parancsnokság vezetésével bízták meg. 1941. augusztus 30-án szabadsága alatt vehette át Budapesten az Erdélyi és a Bolgár hadiérem elismerő kitüntetéseket a Bolgár követségen. A Füzesabonyban eltöltött négy hónap katonai szolgálata alatt ismét sokat írt.

1942-ben Wodiáner díjat vehetett át a több évtizedes kimagasló nevelői munkájáért és az iskolai tankönyv szerkesztői munkájáért.

1948-ban a háború nyomai, lelki sérülései és az addig végzett rengeteg, fáradhatatlan munka - tanítás, társadalmi kötelezettségek - aláásták egészségét. Súlyos szívkoszorúér-meszesedést mutattak ki az orvosok és kímélő életmódot, pihenést javasoltak számára. Ez érzékeny lelkét is megviselte, hiszen folytatni szerette volna munkáit, tanítani szeretett volna. Az a tény, hogy abba kellett hagynia a tanítást és társadalmi megbízatásait is el kellett hagynia, olyan lelki sokkot idézett elő nála, melyet feldolgozni nem tudott és az amúgy is gyenge lábakon álló egészségét mindjobban kikezdte.

A sikerek és az elismerések sohasem tették elbizakodottá. Mindig az az egyszerű, szegény, árva csizmadiagyerek maradt, aki a vasalt fehérneművel teli ruháskosarat segítette vinni az édesanyjának, gazdag nagyúri házakhoz.

Meg kell itt jegyezni, hogy milyen érdekes a politika síkjára terelt emberi aljasság. 1940-ben kommunista érzelmekkel vádolták meg - a Szombathelyi Újságban írt szociális hangú cikkeiért, és azzal, hogy az 1919-ben megjelenő „Vörös Újság”-ban éltette a Tanácsköztársaságot - vádlója nem volt más, mint volt igazgatója, tanítótársa. Így az 1927-ben kapott címzetes igazgatói kinevezését a bírósági per miatt nem változtathatták tényleges - jogokkal és kötelezettségekkel járó - kinevezésre, amíg a per tartott, azaz nem kaphatta meg az igazgatói széket a valóságban.  Hosszas bírósági eljárást követően felmentették e vádak alól, vádlóját pedig elítélte a Járásbíróság és az Egyházmegyei Tanítók Fegyelmi Tanácsa is. Érdekesség, hogy vádlóját már évekkel korábban Győr vármegye Ügyészsége is elítélte tanítói magatartása miatt.

A különös per megnyerése után, mely éveken át sebezte lelkét, teljesen visszavonult a nyilvánosságtól s csak az íróasztalnak írt és tanított nyugdíjazásáig.

1950 augusztusában hunyt el, teljesen elhagyatottan, régi barátai, harcostársai közül egy sem akadt abban az időben, aki kimert volna állni mellette. Még egy nekrológot sem mondtak el sírja felett. Temetésén a szűk családi hozzátartozókon kívül, sírjára csak a Szombathely környéki cigányfalvak lakói helyezték el a szeretet virágcsokrait, akiknek beiskolázásáért, jobb életsorsukért sokat tett. Külön is meg kell említeni a vasmegyei ondódi cigányasszony pár szál virágát, melyet könnyek között helyezett el pártfogójuk koporsóján. A részvétnyilvánítást - barátjuk elhunyta alkalmából - egy-egy kedves hangú levélben, csupán két ember tartotta fontosnak, ezért nevüket itt megemlítjük: Kocsán Károly (1884-1965) a K. T. O. Sz. főtitkára és Pintér Lajos (1881-1953) szombathelyi ügyvéd.

Munkáját elismerő szavakkal értékelte Pintér Jenő az új „Magyar irodalomtörténet” című könyvében. Neve fennmaradt a Ványi féle „Irodalmi Lexikonban” és a Révai féle „Nagy Lexikonban” is. Érdekesség azonban, hogy a Kenyeres Ágnes szerkesztette „Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990” című nagy volumenű anyagba nem került be, holott társadalmi és szakmai elismerései alapján ott lenne a helye. Ellenben kortársai, jó barátai, pályatársai neve megtalálhatók a kötetben, pl.: Bárdosi Németh János, Kincs István, Kocsis László, Mészáros Hugó (Ősz Iván), Mécs László, Andor József, Berwaldszky Kálmán, Hász István, Váth János, de helyet kapott Görcsöni Dénes is, akit a Nyugat olyannyira támadott. A ma embere, az irodalom „nagy tudorai” azonban tudomást sem vesznek róla.

Hazafias és katolikus hite miatt, mely gondolkodásmódját is meghatározta a diktatúra lesöpörte a palettáról, műveit indexre tették, olyan mélységekbe száműzték, hogy a mai napig az irodalomtörténészek sem „kaparták” elő a Nyugat-Dunántúl egyik irodalmi vezéralakjának alkotásait. Pedig tehetsége, írói munkája, a vasi irodalomért hozott áldozata többet érdemelt volna.

Halász Gyula felemelő szavakkal írt róla: „Finta Sándor a kapitalista embertípus megreformálásán dolgozik évtizedek óta. Ő az a világi apostol a kevesek közt, ki belső elhivatottságtól sarkalva - minden nehézséget legyűrve - hangyaszorgalommal fáradozik egy emberibb, valóban Istennek tetsző életforma kialakításán.”

S valóban, egész életében a szebb jövőbe vetett hittel, egy egyszerűbb életforma kialakításáért dolgozott s maradt mindvégig ő maga is az az egyszerű, szegény, de lelkiekben igen gazdag ember, akinek szülei nevelték.

Társadalmi megbízatások:

- a Szent István- Társulat tagja 1908-tól
- a Martineum Rt. Felügyelő-bizottság tagja 1916-1917
- a Szombathelyi Kultúregyesület titkára 1919
- Szombathelyi Egyházmegyei Katolikus Tanítóegyesület alelnöke 1920, majd 1924-ben elnöke
- a Magyar Történelmi Társulat rendes tagja 1923-tól
- Országos Pázmány Egyesület tagja 1925-től, majd az Irodalmi Bizottság tagja 1928-tól
- a Szombathelyi Kultúregyesület Szépirodalmi Szakosztályának elnöke 1926-1927
- az Iskolán kívüli Népművelési Bizottság tagja 1929-tól
- a Vasvármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság alelnöke
- a Vasvármegyei Népművelési Tanfolyamok állandó előadója
- a Vasvármegyei R. Katholikus Kör Kulturális Bizottság titkára, majd elnöke
- a Szombathelyi Szépítő Egyesület titkára
- a Vasmegyei Közalkalmazottak Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági tagja 19xx-1926
- a Kereskedelmi és Hírlap Nyomda Rt. igazgatósági tagja 1934-1935
- az Országos Népművelési Kör alelnöke
- az Egyetemes Tanítószövetség bizottsági elnöke
- a Nemzeti Újság szombathelyi tudósítója
- a Szombathelyi Békebíróság elnöke
- a Szombathely Város képviselőtestületének tagja 1929 decemberétől - 1933-ig
- a Szent István- Akadémia III. Nyelvtudományi- és szépirodalmi osztály rendes tagja 1929-től haláláig
- a Szombathelyi püspökségnél a Tanítók Fegyelmi Tanácsának bírói tagja 1931-1947
- az Országos Katolikus Tanügyi Tanács tagja 1932-36
- az Actio Catholica Szombathelyi Egyházmegyei Szakosztályának vezetője, tanácsosi rangban 1933-1940
- az Országos Katolikus Tanügyi Tanács elnökségében a Tanügyi Egyesületek képviselője 1936-1940
- a Népiskolai Körzeti Iskolafelügyelőség tagja 1937-1944
- a Szent István- Akadémia Igazgatósági tagja 1937
- a Tankerületi Közoktatási Tanács Szombathelyi tankerületének tagja 1940-1943
- a MÉP Vasvármegye Országgyűlési Képviselőinek Lajstromos választókerületi pótképviselője 1940-1944

Tagja volt:

- Egri Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság
- Budapesti (Országos) Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság 1922-tól
- Győri Kisfaludy Irodalmi Kör 1920-tól
- Szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság – alapító tagja
- Szekszárdi Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Társaság
- Katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Péter Tudományos Egyesülete 1925-től

Újságírói tevékenysége:

- Győri Hírlap segédszerkesztője 1907
- Összetartás Politikai és társadalmi hetilap helyettes szerkesztője 1909-1912
- Összetartás Politikai és társadalmi hetilap szerkesztője 1913
- Győri Színházi Újság alapító szerkesztője 1911
- Iskolások Könyvtára füzetsorozat alapítója, szerkesztője 1911
- Szombathelyi Újság belső munkatársa 1913-1918
- Nemzedékek könyvsorozat alapítója 1917, majd felelős szerkesztője 1917-1936
- Szombathelyi Mi Újság szerkesztője 1920
- Dunántúli MOVE szerkesztője 1920
- Vasmegyei Tanítók Lapja alapító szerkesztője 1925
- Dunántúli Tanítók Lapja alapító főszerkesztője 1926-1940
- Nemzetnevelés főszerkesztője 1928-1944

Írói munkássága:

- Verseskötetek - megjelent - 13 db

         -   A fentiekben megjelent versekkel együtt a kutató munka során összegyűjtésre került verseinek száma több mint 700 db

- Regények 9 db
- Elbeszélések, novellák 120 db
- Ifjúsági és műkedvelő színdarabok 14 db
- Mesék 8 db
- Dalszövegek (megzenésítve) 7 db
- Év naptár 1 db (Jézus szíve évnaptár)
- Pedagógiai művek 2 db
- Tanulmányok 28 db
- Beszédek - megmaradt kézirat - 14 db

 

(összeállította: Császár Ernő- Finta Sándor unokája)

 

Helyszínek, szervezők