A Mátyás király u. 6. sz. alatt egy jellegtelen földszintes házon 1947 óta díszes emléktábla hirdeti, hogy itt született Tóth István, korának kiváló szobrászművésze, akire városunk méltán lehet büszke. Édesapja megbecsült, tehetséges asztalosmester volt, s úgy nézett ki, hogy fia is a műhely árnyékában nőve, szintén ezt a mesterséget folytatja. Miután Felsőlövőn elvégezte a reálgimnáziumot, apja műhelyében kezdett dolgozni, s főleg faszobrász munkákat készített. A gyalupad mellett érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy szobrászművész lesz. Sikerrel felvételizett 1881-ben a bécsi képzőművészeti akadémián. Tanulmányait a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara ösztöndíja segítette. Az akadémia előképzőjében Hellmer tanítványa volt, majd a mesteriskolában Zumbusch növendéke lett. Tehetségét és művészetét Bécsben a Mesteriskola nagydíja és aranyérme igazolták. Tízéves bécsi tanulás és munkálkodás után 1891-ben hazajött és Budapesten telepedett le, ahol 43 éven át alkotott, egészen 1934-ben bekövetkezett haláláig. Itthon előbb Strobl Alajos mellett dolgozott, - akinek később műtermét is megkapta a Várbazárban - majd önálló megbízásokhoz is jutott. Első jelentős munkája Szent László király álló bronzszobra, amit Nagyváradra készített 1893-ban. (Ma a Székesegyház előtt áll.) Nagyváradon jó egyházi kapcsolatai révén további megbízásokhoz jutott. Így készíthette el Szaniszló Ferenc püspöknek, Szombathely szülöttjének, bronz ülőszobrát 1896-ban, a Székesegyház főoltárát (1896-97), egy Pietát (1905) a váradolaszi barátok temploma mellé, valamint Schlauch Lőrinc püspök mellszobrát és egy Mária szobrot (1906). A millenniumi ünnepségekre készülő ország jelentős épületekkel gazdagodott, melyek közül néhányra szobrászati alkotások is kerültek, köztük Tóth Istvántól is. Itt kell megemlíteni az épülő Országház homlokzatára és belső termeibe készített szobrokat, a városligeti Vajdahunyadvár oromzati szobrait, valamint a királyi palota részére készített négy mitológiai alakot. Neve egyre ismertebb lett és Fadrusz János is barátjának tekintette. 1902-ben a Magyar Képzőművészek Egyesülete elnökévé választották. Jelentős sikert aratott Hunyadi János egészalakos bronzszobrával, amelyet 1903-ban állítottak fel a budapesti Halászbástyán. Több pályázaton is részt vett, de megbízásokat nem nagyon kapott. Megélhetését kisplasztikák, díszítő szobrok és síremlékek készítésével igyekezett biztosítani egy-egy nagyobb megrendelés között. Szombathelyen több alkotás is őrzi emlékét. Ki kell emelni ezek között is Horváth Boldizsár, egykori igazságügyi miniszter bronzszobrát (1901), valamint Szily János püspök kiválóan megformált bronz ülőszobrát (1908). Mindkettő a város köztereit ékesíti. Említésre méltó még a Szent Márton herma (1913) a Székesegyházban, a püspöki palotában található Madonna (1912), az Irgalmas szamaritánus (1913), és Széchenyi Miklós gr. Fehér márvány mellszobra (1913), továbbá a herényi csillagvizsgáló udvarán álló Gothárd Jenő mellszobor (1919), és Éhen Gyula (1904) mellszobra a városházán. Ezeken kívül még számos településen - Kalocsán, Máriaradnán, Szentesen, Tótmegyeren, Győrben, Szegeden találhatók meg alkotásai. Alkotó életének áldozta a szegedi Dóm szobrait és domborműveit (1913-1930), amelyekre Foerk Ernő a Dóm tervezője kérte fel. Szombathely Tóth Istvánnak élete végéig legszeretettebb városa maradt. Gyakran járt haza szülei sírjához, s utolsó kívánságának megfelelően ő is itt pihen a szaléziak altemplomában.