Kegyesrendi, majd premontrei szerzetes volt. 1861-ben pappá szentelték. A pesti egyetemen 1868-ban latin, görög, német nyelvből tanári, 1878-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A régészet iránti érdeklődését 1860-tól a premontrei gimnázium tanára, Rómer Flóris ébresztette fel benne, akivel együtt kutatta és feltárta Savaria régiségeit. Élénk propagandát folytatott a régészeti leletek gyűjtése és megóvása érdekében. Alapítója és szerkesztője volt a Vasmegyei Közlönynek, valamint a vas megyei régészeti gyűjteménynek. Gyűjtötte, rendszerezte az előkerült leleteket. Szerkesztette a Vasmegyei Régészeti Egylet Évi Jelentését. Régészeti munkája mellett szépirodalmat fordított, tanulmányokat jelentetett meg az irodalom-történet köréből. 1876-ban hosszabb tanulmányútra Olaszországba ment.
Ezután Keszthelyen tanár, majd igazgató. Keszthelyen és környékén nagy kiterjedésű népvándorlás- és avar kori temetőket tárt fel. Tanulmányai az Archeológiai Értesítőben és az Archeológiai Közleményekben jelentek meg. Szombathelyen utca őrzi emlékét.