1903. május 13-án született Szombathelyen, a Körmendi út 16 szám alatt. Szülei egyszerű, szegény, de dolgos emberek, akik mindent megtettek azért, hogy a gyermekeik tanulhassanak. A Premontrei Gimnáziumban érettségizik, majd egy rövid, Papnevelő Intézetben eltöltött év után a rendőrségen helyezkedik el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1926-ban szerez jogtudományi doktorátust. A következő évben elnyeri a városi közgyám állását. Ebben a minőségében találkozik páter Oslay Oswalddal, aki az Egri Norma szellemiségét propagálja. A ferences rendházfő személyisége nagy hatást gyakorol rá. 1930-ban árvaszéki előadónak nevezik ki, majd még az év decemberében árvaszéki jegyző lesz. Szorgalmából nem csak a hivatali munkájára telik. Jól beszél, ír németül, franciául, olaszul és eszperantó nyelven is. Szombathelyen 1934. január 1-jével bevezetik az Egri Normát, ekkor nevezik ki a Szegényügyi Hivatal vezetőjévé. Megválasztják a Szegényügyi Testület tagjává, a Szegényügyi Bizottság előadójává. 1935-ben sikeres közigazgatási vizsgát tesz. Kiemelkedő szerepet játszik az új Szombathelyi Szegényügyi Szabályzat megalkotásában. Egyre tevékenyebben vesz részt a közéletben. Előbb cikksorozatban számol be Szombathely város népjóléti és gyermekvédelmi intézményeinek történetéről, majd minden fórumon lelkesen ismerteti a szegénygondozás új rendszerének előnyeit. Ekkor írja meg az első könyvét is "Szegénység, szegénygondozás" címmel. A könyv felöleli a szociális gondoskodás hazai és nemzetközi történetét. Közben az egri normás szegénygondozás továbbfejlesztésén munkálkodik. 1936-ban és 1937-ben szerkesztésében megjelenik a "Szent Márton Naptár", amelyekben a szépirodalmi írások mellett szociális ihletésű cikkek is olvashatók. 1937-ben lát napvilágot a "Szociális igazságot" című könyve, amelyben a társadalom lelkiismeretére kívánt hatni. Ez évben a szociális problémák iránti érzékenyítés érdekében javaslatára bevezetik a szociális nevelést a város középiskoláiban. 1938-ban kinevezik aljegyzővé, a Felvidék visszacsatolását követően Losonc város főjegyzőjévé, majd a város polgármester-helyettese lesz. Ekkor készül a közigazgatásban dolgozók számára írt kézikönyve. 1941-ben Újvidékre kerül városi tanácsosnak. Itt jelenik meg a "Szegénység, szegénygondozás" második kiadása, amelyben ismerteti a "Magyar Norma" tapasztalatait. A háborús események tovább sodorják, rövidesen Kiskunfélegyháza polgármestere lesz. Ebben a minőségében éri a halál, amikor menekülés közben, 1944. október 23-án Városlőd határában autóbalesetet szenved. A szombathelyi Szent Márton temetőben helyezték végső nyugalomra. Nevét utca, Szombathely legnagyobb szociális intézménye és a kiváló szociális munkáért adható díj őrzi.