1903. május 13-án született Szombathelyen, a Körmendi út 16 szám alatt. Szülei egyszerű, szegény, de dolgos emberek, akik mindent megtettek azért, hogy a gyermekeik tanulhassanak. A Premontrei Gimnáziumban érettségizik, majd egy rövid, Papnevelő Intézetben eltöltött év után a rendőrségen helyezkedik el.

A Körmendi út 16 szám alatt szegény, dolgos emberek, gyermekeként született. A Premontrei Gimnáziumban tett érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen lett jogi doktor. Városi közgyámként tette magáévá Oslay Oswald ferences páter által propagált „Egri Norma”-t. Szombathelyen 1934-től a Szegényügyi Hivatal vezetőjeként vezeti az „Egri Normát”. Kiemelkedő szerepet játszott az új Szombathelyi Szegényügyi Szabályzat megalkotásában. Cikksorozatban, majd "Szegénység, szegénygondozás" című könyvében ismerteti Szombathely város népjóléti és gyermekvédelmi intézményeinek kialakulását. A könyv felöleli a szociális gondoskodás hazai és nemzetközi történetét. 1936-ban szerkesztésében megjelenik a "Szent Márton Naptár", amelyekben a szépirodalmi írások mellett szociális ihletésű cikkek is olvashatók. 1937-ben készült el a "Szociális igazságot" című könyve, és az iskolákban bevezetik a szociális problémák orvoslásának oktatását a város középiskoláiban. 1938-ban a Felvidék visszacsatolását követően Losonc város főjegyzői, majd polgármester-helyettesi hivatalát foglalta el. Ekkor adta ki a közigazgatásban dolgozók számára írt „Kézikönyv”-et. 1941-től Újvidék város szociális tanácsosaként dolgozott. Itt jelent meg a "Szegénység, szegénygondozás" bővített kiadása, amelyben a "Magyar Norma" tapasztalatait ismertette. 1944-ben Kiskunfélegyháza polgármestere lett. A front elől menekülve. 41 évesen egy autóbaleset során érte a halál. A Szent Márton temetőben helyezték végső nyugalomra. Nevét utca, Szombathely legnagyobb szociális intézménye és a „Kiváló szociális munkáért” adható díj őrzi.