"Széll Kálmán utca 37 alatte vers jelölje meg a házfalat, mert itt születtem egy tavasz-napon..."E sorokkal kezdődik a szombathelyi származású Bárdosi Németh János kései verse, az Emléktábla. A költő 1902. március 8-án egy udvari cselédlakásban látta meg a napvilágot.

"Széll Kálmán utca 37 alatt
e vers jelölje meg a házfalat,
mert itt születtem egy
tavasz-napon..."

E sorokkal kezdődik a szombathelyi származású Bárdosi Németh János kései verse, az Emléktábla. A költő 1902. március 8-án egy udvari cselédlakásban látta meg a napvilágot. A társadalom mélyrétegeiből érkezett, sohasem feledte, hogy honnan. 1917-től 1921-ig a szombathelyi felsőkereskedelmi iskola tanulója volt. Serdülőként Petőfi, Arany és Vajda lírája állt hozzá legközelebb. Később a Nyugat nagy nemzedéke bűvölte el.

Tanárnak készült, de a család szegénysége miatt nem tanulhatott tovább. Pénzügyi tisztviselő lett. A lírától a hivatalnoki munka költőietlen világa sem térítette el.

A vágy és a valóság távolsága ihlette sötét tónusú verseit. Bár a katedráról le kellett mondania, írásaiban, kultúraszervező munkájában tetten érhető a pedagógiai hajlam. 1926-ban látott napvilágot első kötete, az Öreg szilfa árnyékában. A benne megszólaltatott alaphang költeményeinek évtizedekig jellemzője maradt. "Én már szárnytörött, bús madár vagyok" - vallotta magáról a Boldogságban. Önéletrajzi ihletésű prózai művei a harmincas években jelentek meg. Ez idő tájt lett a szombathelyi irodalmi élet meghatározó szereplője. 1932-ben a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé választották. Itt a magyar literatúra legkiválóbbjaival vette fel a kapcsolatot, és vendégül láthatta Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet.

1936-ban indította meg az Írott Kő című szép - irodalmi és művészeti folyóiratot. A harmincas - negyvenes években néhány írásával a Nyugatban, a Magyar Csillagban, a Kelet Népében és a Válaszban is szerepelt. Munkatársa lett a Sorsunknak, Pécsre költözött, bekapcsolódott a Janus Pannonius Társaság munkájába. Hosszú hallgatás után az 1960-as évektől láttak napvilágot karcsú verseskötetei (Carmina Hungarica; Vacsoracsillag; Fehér pille; Lélek és tenger). Türelemmel viselt betegség után 1981-ben hunyt el. Rónay László így értékelte életművét: "Bárdosi Németh János egyike volt a modern magyar irodalom alázatos és áldozatos szervezőinek, költészetében azonban azt a hangot és magatartást folytatta, amely az öregedő Arany János líráját jellemezte."

Szombathelyen utcát neveztek el róla, emléktábla is hirdeti tevékenységét, de szellemi öröksége, kézirathagyatéka még feltárásra, méltó megbecsülésre vár.