A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1912-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. 1913-ban lépett, premontrei rendbe.

1914-21 között Keszthelyen, 1936-ig Szombathelyen, ezután újra Keszthelyen tanított a rend gimnáziumaiban. Szombathelyi működése során megfigyeléseivel és kutatásaival lerakta a római kori Savaria topográfiájának alapjait. Mindenhol ott volt, és mindent lejegyzett ahol építkezések, földmunkák során bármit találtak a városban és sokszor a megyében is. Régészeti letelek felkutatásába bevonta tanítványait. Széleskörű levéltári forrásfeltárásra támaszkodó tanulmányai és írásai a Dunántúli Szemlében és az Acta Savariensia köteteiben jelentek meg. 1934-ben Radnai Gyulával nagyszabású műtörténeti kiállítást szervezett Szombathelyen. 1950-től Budapesten élt. Az Országos Levéltárban, a Széchényi-, és az Egyetemi Könyvtárban gyűjtötte össze hatalmas mennyiségű Szombathely történetére vonatkozó jegyzeteit. 1961-ben jelent meg Kádár Zoltánnal és Géfin Gyulával közösen írt Szombathely építés és kultúrtörténetét tárgyaló könyve. Szombathely a XV-XVIII. században című írásgyűjteményét a város adta ki 1993-ban.
Tudományos anyaggyűjtésének céduláit a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi.