A győri akadémián jogot végzett, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Szombathelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848-49-ben szombathelyi képviselő volt a pesti, majd a debreceni parlamentben. A szabadságharc leverése után osztrák fogságban volt, 1850-ben amnesztiát kapott.

A győri akadémián jogot végzett, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Szombathelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848-49-ben szombathelyi képviselő volt a pesti, majd a debreceni parlamentben. A szabadságharc leverése után osztrák fogságban volt, 1850-ben amnesztiát kapott. Visszatért Szombathelyre és ügyvédi irodát nyitott. Részt vett az országbírói értekezleten 1861-ben, majd az országgyűlésen. Barátság fűzte Deák Ferenchez és Eötvös Józsefhez. A Földintézet egyik létrehozójaként 1863-ban annak jogügyi igazgatója lett.

1865-ben ismét képviselő volt. Deák javaslatára 1867. február 19-től 1871. június 11-ig igazságügyi miniszter volt. Reformtörekvései azonban befejezetlenül maradtak a birtokos arisztokrácia támadásai miatt. 1871-ben lemondott, 1878-ban végleg visszavonult a közélettől. Szépirodalommal is foglalkozott. 1887-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. Az MTA 1861-ben levelező tagjává, 1868-ban tiszteletbeli tagjává választotta.

Műveiből:

• Municipium és parlamentarismus (Pest, 1866.),
• Összes költeményei (Makó, 1927.).54.),
• Magyarország vasúthálózatának rendszere (Bécs, 1856.),
• Magyarország forgalmi szükségletei...(Pest, 1864.)