Az ország egyik legnagyobb és leghosszabb múltra visszatekintő vidéki múzeumát 1908-ban hozták létre, de jogelődjének tekinthető az 1872-ben létrehozott Vas megyei Régészeti Egylet, amely korábban a Püspöki Palota Sala Terrenájában állította ki leleteit. A savariai római leletek gyűjtése azonban sokkal régebbi időkre tekinthet vissza, hiszen a 15. század végén már Pietro Ransano, Mátyás király udvari történésze is megemlékezett a Szombathelyen összegyűjtött római emlékekről. A mai múzeum az alapítástól kezdve Czigler Győző által tervezett historizáló épületben működik. Az intézmény rendkívül gazdag római gyűjteményt mondhat magáénak, számos ritkasággal. Közülük a Katafán lelt aranykincs, a balozsameggyesi ékszerlelet, bronz és márvány kisplasztikai emlékek ajánlhatók leginkább a látogatók figyelmébe. A múzeum emeleti kiállítóterében megtekinthető állandó kiállítás mellett a külföldön rendezett vándorkiállítások során (Cremona, Heidelberg, Aalen, Konstanz, Brno, Lyon, Bécs és Graz) mutatták be a szakemberek a gyűjtemény legértékesebb darabjait. A Savaria Múzeum kőtára (Lapidarium) az aquincumi gyűjtemény után a római kőfaragványok leggazdagabb tárlatát kínálja. A várost megalapító kiszolgált katonák sírkövei mellett egy kora császárkori győzelmi emlékmű töredéke, Jupitert, Junót és Minervát, a római Pantheon főisteneit ábrázoló hatalmas szobrok, egy különleges mérföldkő és az Úti istenségeknek szentelt unikális oltárok érdemelnek említést.